A reggel még nyalábnyi fény,
de a függönyön áthatol.
Szememben pillog kis remény,
már ölelném is át vakon.
Míg nem ébred, csend a társam,
de látom holdezüst haját,
érzem a májusi hársat,
minden emlék a múltra lát.
Venyige-hajlékony derék,
tán két marokkal átfogom,
ujjaimban bizsereg még
az évek íze, s átcsorog.
Ettől lesz minden oly áldott,
mint édenben a hajnalok,
amit Isten szeme látott,
teremtve kecses hajlatot.
Nem baj, ha késik a nappal,
vagy átsuhan egy-egy felhő,
leírni sem kell szavakkal,
mert születik, van és felnő!
Nincs másik Föld a Nap mögött,
nem szaladnak szét csillagok,
a végtelen íriszén át
mindig megsúgod, ki vagyok.
A reggel Nibiru-szignál,
– Wow! Ám sok jel lehet csaló,
így én csak harmatod innám,
virágom, Te ölbe való!
Hozzászólások