Megalit • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Megalit

 

Kő épül kőre talán piramis
örökre törne egy-egy kis hamis
mások faragták lentről a csúcsig
értelmük lassan helyére csúszik

napra nap lapra lap egy sem hanyag
köztük estként lapul kötőanyag
fénylik az él a többi takarva
a többség mást hiába akarna

mindegyik nyögi gúzsban örökét
apró szilánkok csak a köröm-lét
a Nap alatt lesz szélfútta homok
mint titkukba fulladt ősi romok

itt-ott vésett darabnyi felirat
hol már a véső s aki felírat
nem lesz ki darabjait kirakja
ketyeg a Végtelen halk tiktakja

semmibe tűnik minden gondolat
eltakar ing alá gyűrt gondokat
talán valahol kel még szép virág
ahogy Isten-tenyérből rég Világ

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS