Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
1943. évi szilveszter-est, az 1944. évi első bemutató
Csonka Endre fiatalon (Forrás: Wikipédia)
A második világégés közepette a pécsi színházi élet akkori eseményeiről a keresztény-konzervatív szellemiségű Dunántúl (1911-1944) is rendszeresen beszámolt. Így történt ez 1944. január 4.-én is, amikor „A Szilveszter esti kabaré” című cikket tették közzé a talányos „–ó-„ aláírással.
„Hagyományos szokás, hogy a Szilveszter esti kabaréra a nézőtér zsúfolásig megtelik. Így volt az idén is, úgy az esti 7, mint a 10 órai előadáson. A hihetőleg hevenyében összeállított műsorban azonban csalódott a közönség. Az első, ami kifogásolni való: Csonka Endre konferanszának egyik-másik része. A népszerű táncoskomikus ezúttal megfeledkezett arról, hogy a házasságról ma már nem lehet ízetlen vicceket gyártani anélkül, hogy meg ne botránkoztatna. Az amúgy is gyenge műsornak ez a konferálás nem vált előnyére. A pécsi színházban nincs helye a romboló szellemnek. A kétes értékű III. Konrád burleszket is kár volt elővenni. Ha jobban körülnéznek, találtak volna százszor megfelelőbbet.”
Mária főhadnagy-Lebstück Mária (Forrás: Wikipédia)
Alatta a „Mária főhadnagy” című, a színházunk következő évi első előadásáról értékelt a szintén homályban maradó, „(sz. g.)” szignójú kritikusuk. „Újév estjére Szilágyi-Huszka romantikus operettjének felújításával kedveskedett a színház. A zsúfolt nézőtér egyhangúlag megállapította, hogy az operett együttes ez alkalommal olyan nívós előadást produkált, aminőben már régen nem volt része a pécsi közönségnek. A címszerepben Nagy Anni egyéniségének minden bájával és szépségével mintázta meg Mária főhadnagy történelmi alakját. Kellemes hangja, színes játéka szépen bontakozott ki, és a sűrű tapsok bizonyították, hogy befutott a közönség szeretetébe. Megérdemelt szép sikert könyvelhet el Benkő Béla, aki Bálint jurátus szerepét töltötte meg eleven élettel. Külön kiemeljük Csonka Endre és a bájos Farkas Anny együttesét. Mindketten elemükben voltak, és két kézzel szórták a jókedvet. Minden egyes jelenetükre csupa kacagás volt a nézőtér. Csonka Endre ezúttal játszotta ki igazi formáját. A legnagyobb elismerést érdemli Horváth Mici Antóniája. mint ahogy kabinetalakítást nyújtottak Bakos László, Deák Ferenc, Hollósy Pál, Varga Jenő és Nagy Ferenc. Nagyon tetszettek a boszorkányos ügyességű táncok, és a bájos énekszámok is. A rendezésért külön megdicsérjük Deák Ferencet. Ezzel az előadással az operett együttes valóban nagyot nőtt a közönség szemében.”
Huszka Jenő (Forrás: Wikipédia)
Mária főhadnagy történelmi személy volt, Lebstück Máriának (1830-1892) hívták. Az 1848/1849-es szabadságharcban harcolt Lebstück Károly néven. A „Mária főhadnagy” című 3 felvonásos romantikus operettet a zeneszerző Huszka Jenő (1875-1960), a szövegíró Szilágyi László (1898-1942) jegyzi. A pécsi előadások 1943. március 11.-től 15-ig, 17.-én, 20-21.-én, 23.-től 26.-ig, 28.-án, április 1.-jén, 8.-án, 15.-16.-án, 25.-én kerültek színre a nyilvántartás szerint. A rendező Hlatky László (1911-1982) színigazgató, a karmester Hukváry Jenő volt. A jelmezeket Ballon József tervezte, a táncokat Rácz István tanította be. Másodszor 1944. január 1.-2.-án, 13.-től 15.-ig került színre. Ekkor a karmester már Harer Győző, a rendező Deák Ferenc lett.
A két ellentétes értékelésű írásban szereplők közül elsőként Nagy Anna (Anni, Anci, Anikó) nevét emelem ki. Ő először a pécsi társulatban az 1939. december 6. és 1940. február 4. között játszó prózai- és zenés-játék társulatban szerepelt táncos szubrett szerepkörben. Az 1943/1944-es évadban is itt találjuk, mégpedig naiva-primadonna szerepkörben, sőt az 1946/1947-es évadban szintén tagjaink között szerepelt primadonnaként, azzal a megjegyzéssel, hogy 1946. november végén eltávozott.
Benkő Béla először az 1940. február 6. és április 1. között játszó társulatban szerződött hozzánk hőstenorként. Tenor-bonviván szerepkörben találjuk az 1943/1944-es, az 1944/1945-ös, az 1945/1946-os, az 1947/1948-as évadokban. Csonka Endréről (1915-2001) már előző részeimben írtam. Most csak azt jegyzem meg: ilyen a színész-sors, a kabaréban „lehúzta,” az operettben dicsérte a kritika. Farkas (Frank Anna) Anny (Anni, 1920-?) viszont csak rövid ideig volt nálunk, az 1943/1944-es évadban szubrett-primadonnaként szerepelt.
1944 január: akkori színházi helyzetünk egy vezércikk tükrében
A második világháború végén, de még a német megszálláson innen, a közkedvelt konzervatív pécsi napilap, a Dunántúl 1944. január 5.-i számában „Pécs színháza” címmel vezércikk látott napvilágot, amely az országos, ezen belül a vidéki, de különösen a pécsi színházi helyzetet tekintette át. Természetes, hogy ezt a dokumentumot közölni kell. Lássuk hát.
Esztergár Lajos dr. 1941 (Forrás: Wikipédia)
„Új fejezetet nyitott nem csak a maga, hanem talán az egész vidéki színészet számára. Nem azzal, hogy városivá lett. Ez csaknem kizárólag adminisztrációs kérdés. Mert nem az a fontos, hogy közület, vagy magán vállalkozás irányítja-e a színházak sorsát, hanem az a lényeg, hogy a színház miként tudja hatóerejét a nemzeti művelődés, a kultúra, a magyar nyelv és az etikai alapokon nyugvó szórakoztatás szolgálatába állítani. A színházak sok évtizedes romboló hatása után most egy a fontos. Hogy a színházpolitika teljesen levesse a merőben üzleti vállalkozás jellemét, és azt a hivatását töltse be, amely egy úton halad a keresztény nemzeti alapokba tartozott törekvésekkel.
Pécs színháza ebben a szellemben újjászületett, és kicsiben máris megkezdte azt a magasabb színházpolitikát, amely a magyar színházművészeti erők decentralizálását készíti elő. Ezért járja a pécsi színtársulat a vármegye lakottabb helyeit, így nívós előadásokkal közelebb hozza a falut a színművészethez. Ezért tárja ki a kaput örömmel, valahányszor fővárosi erők érkeznek vendégszereplésre, vagy amikor a budapesti Nemzeti Színháztól (sic!) kapott díszletekkel és kosztümökkel színesíti előadásait. Kicsiben ez már a decentralizációt jelenti.
A Pécsi Nemzeti Színház télen,1940 körül (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Pécs polgármestere (dr. Esztergár Lajos) azonban, aki ezt a törekvést elindította, nemcsak ezt akarja. Ennél sokkal többet. Mert abban a pillanatban, amikor a színházművészet így újjászületik, a szerves, kiegészítő része lesz a tiszta nemzeti kultúrának, és törekvéseknek, és ebben a regeneráló munkájában érezteti a hatását a nemzet életében. Kell, hogy a kormányhatalom teljes erkölcsi és anyagi erejével támogassa. Amint a színház valamennyiünk (sic!), a nemzet közügyévé lép elő, kell, hogy az egész nemzet a mögötte álljon.
Igaz, hogy a kultuszkormány évi másfél millióval (pengővel) támogatja a vidéki színészetet. Ez azonban úgyszólván csak két színházat érint. Pécs polgármestere jogosan hangoztatja, hogy ebből az anyagi támogatásból valamennyi vidéki színháznak részesedni kell.
Ebből kifolyólag az évi másfél milliós összeg kereteit sokkal szélesebbre kell tágítani. Ezért döngeti Pécs polgármestere az illetékes körök és a közvélemény kapuit. A megértés jelei már mutatkoznak. Addig azonban, míg Pécs polgármesterének kezdeményező akciója teljes sikerrel nem jár, a városokra hárul a feladat, hogy színházukat a lehetőségekhez képest támogassák.
Ezen a téren sok vidéki város messze Pécs előtt jár. Így például az ország második legnagyobb városa évi 120.000 pengős anyagi támogatást nyújt színházának. Ezzel szemben Pécs a maga 70.000 pengős segélyével nagyon is elmarad. Hogy a pécsi városított (sic!) színház új szellemben, új törekvésekkel indult útjára, azt a város közönsége is megérzi, és lelkesen támogatja a társulatot működésében. Nemcsak azért, mert a társulat jó, és műsorpolitikájában is a magasabb nemzeti célokhoz hasonul, hanem azért is, mert a pécsi közönség látja, hogy itt más, nagyobb erejű törekvések feszülnek, amelyek mellé érdemes odaállni.
Bakos László (Forrás: Wikipédia)
Pécs színházpolitikája túlnő Pécs horizontján. Olyan távlatokat akar elérni, amelyek az egész ország színészetét beborítják, mint ahogy a pécsi szociális gondolat is először csak itt virágzott ki, hogy később tartalmat adjon az egész ország szociális életének. Pécs társadalma már látja ezeknek a színházi törekvéseknek nagyvonalúságát, és elő is segíti, hogy a vidéki színészet új utakon haladva el is jusson a beteljesülés révébe.”
Érdemes visszatekinteni az akkori színházi állapotokra, ezért választottam ezt a dokumentumot. Kiderült belőle az is, hogy az akkori polgármester, dr. Esztergár Lajos (1894-1978) különösen szívén viselte a Pécsi Nemzeti Színház helyzetét.
„Lazításként” most szintén a Dunántúl 1944. február 19.-i számának „A színházi iroda közleményei” című írását mellékelem most, amelyben a „Szombaton este az Új rokon van műsoron” című cikket ajánlom az olvasó figyelmébe. Lássuk.
„A zenekar más irányú elfoglaltsága miatt a színház igazgatósága kénytelen volt megszakítani az Egy boldog pesti nyár sorozatos előadásait, és prózai darabot iktatni műsorába. Legalkalmasabbnak az Új rokon látszott, mert Csathó Kálmán szellemes vígjátéka a karácsony utáni felújításon átütő sikert aratott.
Csathó Kálmán (Forrás: Wikipédia)
A darab címszerepét a kitűnő Szász Anna alakítja. A darab többi szerepei a legjobb kezekben vannak Mihályi Vilcsi, Asszonyi Lászlóné, mint vendég, Parragh Éva, Nagy Anni, Keleti Aranka, Sebők Margit, Deák Rózsi, Décsy Györgyi, Zách János, Kosztolányi Broniszláv, Bicskey Károly, Náday Pál és Bakos László játszák (sic!). A darab szombaton este bérletszünetben van műsoron.”
Amikor csíkdelnei Csathó Kálmán (Jenő, 1881-1964) író, színházi rendező, az MTA levelező tagja darabjai kertültek színre, biztos volt a siker, így történt ezzel a vígjátékával is. Érdekességként jegyzem meg, hogy felesége, Aczél (Alter) Ilona (Gabriella Magdolna, 1884-1940), kora híres színésznője volt.
Aczél Ilona (Forrás: Wikipédia)
Ugyanekkor, ugyanebben a rovatban jelent meg a „Vasárnap délután és este Egy boldog pesti nyár” című kritika, amely így szól. „Az Egy boldog pesti nyár a péntek esti bemutatón forró sikert aratott. A közönség örömmel fogadta a kedves, romantikus mesét, amely a millennium gondtalan napjait varázsolja színpadra. Eisemann Mihály, Buday Dénes és Fényes Szabolcs gazdag hangszerelésű muzsikája sok fülbemászó slágerrel ajándékozta meg a közönséget.
A darab mintaszerű előadásban kerül színre, és a pergő összjáték a mutatós kiállítással együtt továbbra is biztosítja az operett sikerét. Az Egy boldog pesti nyár vasárnap délután és este bérletszünetben, hétfőn A-bérletben, kedden tisztviselő bérletben, szerdán tisztviselő bérlet II. és B. bérletben van műsoron. Valamennyi előadáson a bemutató szereposztásában megy a darab, a főszerepben a gyönyörű hangú Márffy Verával, a daliás Varga Jenővel, a bájos Soltész Máriával, az ellenállhatatlanul mulatságos Csonka Bandival, a ragyogó táncú Farkas Annival, és az elegáns Deák Ferenccel. Jegyekről ajánlatos elővételben gondoskodni.”
Márffy Vera (Forrás: Wikipédia)
Eisemann (Egresi) Mihály (László, 1898-1966) zeneszerző, karmester, zongorista, Buday Dénes (József Mihály, 1890-1963) zeneszerző, színházigazgató, dengelegi és csokalyi Fényes Szabolcs (1912-1986) zeneszerző közös 3 felvonásos operettje Szilágyi László és Orbók Attila szövegkönyvére íródott. A pécsi előadásokat Deák Ferenc rendezte, Szathmáry Endre vezényelte, a díszlettervező Török Gyula volt. Deák Ferenc (1897-1981) színész, rendező, színigazgató 1942 és 1944 között volt a Pécsi Nemzeti Színház tagja. A főszereplő Márffy (Márfi) Vera (1916-1995) az 1938/1939-es évadtól az 1945/1946-os évadig volt primadonna Pécsett, búcsúelőadására 1946. május 29.-én, Benkő Bélával együtt került sor Lehár Ferenc: „A mosoly országa” című 3 felvonásos operettjében. Utána pályája Kassára, Miskolcra, Szegedre vezette, majd 1950-től 1989-ig a Miskolci Nemzeti Színház tagja, majd örökös tagja lett.
A pécsi akkori sikerre jellemző volt, hogy 1944. február 18.-án, 20.-tól 23.-ig, 26.-27.-én, 29.-én adták elő. Ezt követően március 1.-2.-án, 5.-én, 8.-án, 25.-26.-án, 31.-én, április 15.-én is színre került. 1945-ben pedig fölújítva február 17.-től 20.-ig, 25.-én, 28.-án, március 10.-én, 13.-án, 15.-én, április 7.-én, 13.-14.-én is sikerre vitték nálunk.
Végül nézzük az utána következő közleményt, amely a „Színház heti műsor” címet viseli. „Szombat este 7: Az új rokon (Bérletszünet), Vasárnap délután fél 4: Egy boldog pesti nyár (Bérletszünet), Vasárnap este 7: Egy boldog pesti nyár (Bérletszünet). Hétfőn este 7: Egy boldog pesti nyár (A-bérlet), Kedd este 7: Egy boldog pesti nyár (Tisztviselő bérlet), Szerda este 7: Egy boldog pesti nyár (Tisztviselő bérlet II. + B. bérlet).” Amint látható, az akkori bérleti viszonyokról is képet kaphat az olvasó, ezért is érdemes volt közölni ezt a fölsorolást – az előadott darabok mellett.
Természetesen a pécsi színházi adataimat most is „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” két kötetes, Futaky Hajna (1927-2011) szerkesztésében, 1992-ben megjelent összeállításából vettem.
Hozzászólások