Mostanában elfelejtettem az álmaimat, pedig hemzsegtek bennem, de reggelre valahogy szétestek – elúsztak, el az első hanggal, amelyik felébresztett.
Mára ismét maradtak követendő álomnyomok, történetté gömbölyödnek, megjeleníthetők.
Az álom első fele
Az álom első felében fogorvosnál járok, hosszan várakozok a rendelő várótermében, kevés a beteg, két színes maszkos férfi olvasgat az okostelefonján – én rejtvényt fejtenék, de az izgalomtól nem tudok koncentrálni a feladványra. Egy orvosnál sem izgulok ennyire, van néhány keserves emlékem a foghúzásról. Mosolygó nő jön elő a rendelőből – beszólít – gépiesen követem. Nem látom az orvost, csak a protézisekkel teli üveges szekrényt, meg az asztalt a fényes eszközökkel. Az asszisztensnő foglalkozik velem, prospektust mutogat és közli az árakat, melyik fogpótlás mibe kerül, melyiket javasolja. Már szeretnék átesni a szenvedésen, de nem jön a fogorvos, az asszisztens a székbe parancsol, azt mondja ő is el tudja végezni a műveletet. Nagyon félek – itt szakad meg a kép.
Az álom második fele
Visszahívnak tanítani, mert nagy a pedagógushiány a kerületben. Gondolom, elmegyek az iskolába, körülnézek, kérdezősködök a mostani tantervekről, kiket kellene tanítanom. Szép nyárias idő van, elég lengén öltözök, egy merész kivágású pólóban megyek – indulok az iskolába. Már a buszon elkezdek fázni, mert bekapcsolta a sofőr a klímát – előre rettegek, hogy tüdőgyulladást kapok, didergek még az iskolában is, az idő egyre hűvösebb. Csodálkozok, hogy milyen lett az iskola, még vagy két emeletet építettek rá. Bolyongok a földszinten, egyetlen ismerős arcot sem látok, pedig szeretnék volt kollégáimmal találkozni, véleményüket kérni, érdeklődni a hangulatukról. Az alsó szinten bóklászok, bezárom az udvarra nyíló folyosóablakokat, mert besötétedik, dörög az ég, én egyre jobban fázok, vacogok, amikor G. Ilonka néni észrevesz, amint tálcán hozza a napközisek tízóraiját. Odajön hozzám, leteszi a tálcát egy szekrényre, megölel, aztán gyorsan eltűnik előlem, néhány perc alatt térül-fordul, kezében egy kockás blézerrel – rám adja,hogy ne fázzak meg. Nagyon jól esik a gondoskodása, köszönöm, hálálkodás közben kérdezem őt, hogy melyik teremben tanítanak az én tanítóim. Ilonka néni azt mondja, igencsak megszaporodott a tantestület, nem tudja, hogy a mieink melyik szárnyon tanítanak, de nyugodtan nyissak be a termekbe egy pillanatra és meglátom, hogy merre vannak egykori társaim. Megyek, és óvatosan bekopogok néhány terembe, elnézést kérek, és csalódottan továbbmegyek, nem találok senkit az enyéim közül. Az emeleten próbálkozok, itt már felcsillan a remény, mert éppen nagyszünet van, és a folyosókon tartózkodnak a tanulók és a nevelők is, nagy a zsivaj, elindulok ismerőst keresni, bekukkantok egyik tanterembe, ott M. készíti elő a tanórához szükséges szemléltető eszközeit, szomorúan hajlong az asztal fölött, olyan mint régen volt, csendes, zárkózott és az órákra lelkiismeretesen készülő. Szólítom, odajön hozzám, a maga módján örül nekem, elmondom hirtelen jövetelem célját. Találkozzunk a következő szünetben, az iroda előtti padon várjam meg, aztán sorakoztatja a gyerekeket a becsengetés után.
Megkönnyebbülve indulok az iroda előtti padhoz, már nem fázok, kicsit pihenek és az óra végéig még tervbe veszem bejárni az épület miden zugát. A padoknál néhány felsős fiú vihog, hangoskodnak, én nem szólhatok rájuk, mert nem ismernek. Alig kezdődött el a tanítás, remélem, hogy a kamaszok szedik a sátorfájukat és bemennek az órájukra. Nem bírom az idétlenkedést, győz a nevelési módszerem, összeszedem minden bátorságom, eléjük perdülök, hogy rendre és órára utasítsam őket, mert zavarják a tantermekben folyó munkát is. Éppen mondandómba kezdenék, amikor kemény tárgy koppan a fejemen, feljajdulok, a fiúk kárörvendéssel mosolyognak, én pedig támadóm felé fordulok, egy kopaszodó tömzsi, mérges arcú férfival találom magam szemben, aki inkább a rajzfilmbeli Mézga Gézára emlékeztet ebben a pillanatban. A férfi az osztályukba parancsolja a lógó ifjakat – én pedig nyújtom a kezem és bemutatkozok, igazgató-helyettesként a férfinak. Annyira fáj a fejem az ütéstől, hogy felébredek, vége szakad az iskolajárásnak.
Hozzászólások