Ha én költő volnék
Versekkel kelnék, s halnék
Muzsika lenne minden
Éji szellő rebbenése
Levert fészkekben
Ázott madarak
Dacosan édes vergődése
Hulló csillagok utolsó
Sóhajtó kerge fénye
Macskák nyomában
Egerek tengere
Hullám után a hullámok
Hátán repülök a
Maradandó valóságba
Nyakamon a kötél erez
S igen, Villon, villantam párat
De seggem fejnehéz
A kötelet a költő nyakán
Lerágják vak varjak
S szépséges kék fejem –
Az örök mélységgel szembenéz
Hozzászólások