esténként lesdelték:
alszol, kisbetegség?
gyógyulásod majd lész,
álmod ólmos bár még!
Nem maradsz te árva,
a magányba zárva.
Minden percünk drága,
járjál iskolába!
Iskolába járjál,
ott is csak aludjál –
csodafiúszarvas
nyomára akadjál!
Aggatva agancsa
furcsa tananyaggal:
átok vad szelében
büdös kapcazászló!
Átok nyílhegyével
szügye helye horzsolt
a szájszél is véres,
Auschwitz beszédes
Megjártuk a Poklot,
segítsen az Ég is! –
apánkon-anyánkon,
meglőtt szarvasunkon!
De ez nem is szarvas,
csak a Fiú hitte!
Embernek született
minden Apaisten!
Ropta ám a táncát
vigasza varázsát –
mígcsak álma fontos,
Isten munkálkodjon:
benne lelsz tudásra,
világfriss forrásra –
benne lelsz hitedre,
forrás hűvösére!
Drága apám, bánat
tölti be a számat
Mítosztalanítás!
– az folyik itt folyvást!
Azt cselekszem én is,
tabu pedig… Félig
erről írtam én is,
ezt tettem meg:
Félt is!
Hozzászólások