HOLTOMIGLAN
Rongyos az ég alja
Rongyos lelkemmel
Rongyos gatyában
Valahol ott lógok rajta
Lógós felhő múltam
Szertefújta csúf idők
Eszelős szele –
Egy angyal álmából születtem
Vagy egy madárdalból tán
Részem lett a társas magány
Ám hamarosan befoltozza
E hamiskás dallamot
Egy gyöngyízű zuhanás
Jövőm a biztos szakadék
Nem bolondít tovább
A boldogtalanság bája
Vár rám talán – If vára
Ám megszököm magamból
Felégettem, felfaltam mindenem
Végzetem kivéreztetett
A halál a legszebb jövendő
Őrjítő sötétséggel teli bendő
Minden el van rejtve benne
Kéjes sikoly, fémes kacagás
Angyalhajon kúszó álom
Madárdalon döngő lábnyom
Az éjszakának –
A csalfa Naptól részegen
– Mindig hulla jó a kedve
Hozzászólások