A nincsidő kincse • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A nincsidő kincse

 

A NINCSIDŐ KINCSE

 

   Verset sírok ma – fennen

     Búsan hulló levelek

       Hosszan nyúló árnyak

         Mély fenekén kúszó

           Bánatok örvényében

             Holt áramlat

               Sós könnyek tengere

                 Lazac lelkemmel

                  Ficánkolok benne –

                 Ám hamarosan meglelem

                Édes csermely anyám

               Égig érő fenyők ölén

              Olimposzom tetején

             Hatalmas vízfalakon

            Felfelé botladozom

           Hódok, sasok, medvékkel

            Hadakozom – Míg

             Magzatvizem íze

              Újra bennem él

               Mielőtt minden véget ér

                Jeles magjaimat elhintem

                 Egy cseppnyi jeltelen tóba

                  Hal énem – Hal álom

                   Elmegyek a Nincsidőbe

                    De Kincseim itt hagyom

                     A jelöletlen Utókorra

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS