Nővéreimnek, szeretettel
Mostanában gyakran eszembe jut
gyönyörű gyermekkorom, amelyről
akkoriban nem sejtettem, hogy hatvan
év múltán majd gyönyörűnek látom.
Jobbágyi, a szülőfalum, a csodák földje
lett emlékeimben, hol a természettel
eggyé vált az ember, minden közel
volt hozzánk, ahogyan városi létemben
már soha többé nem lehet. Eszembe
jutnak a régi közös munkák, a kalákában
végzett őszi betakarítás: kukoricafosztás,
amikor a felnőttek dolgoztak, de az
nekünk, gyerekeknek csupán móka volt,
játék, és maga a szabadság. Ma is érzem
a frissen fosztott kukoricahéj illatát, hallom
az öregek meséit, ahogy szórakoztatták
egymást, lelki szemeim előtt megjelennek
a rég megholt férfiak, és asszonyok.
És a szüretek, a szőlő, a dió, előttem van a
drága Nagyapó alakja, aki nélkül, azt hiszem,
sokkal sivárabb, szomorúbb lett volna a világ
nekem, megsirattam, mikor elment örökre,
kilencvenkét évesen. Gyönyörű gyermekkorom
mostanában gyakran eszembe jut,
és a távolból üzen nekem.
2022. szeptember 22.
Szóljon hozzá!