Bár a második világégés karácsonyait nem szakították meg (legalább ideiglenes) fegyverszünetek, magas rangú egyházi és világi vezetők szerte a világban, a rádiókban és az újságokban, de nyilvános szereplésekkor is, igyekeztek az ünnepnek megfelelő hangnemet megütni, amikor szóltak a harcoló katonáikhoz és ezek hozzátartozóihoz, de az egész háborúzó társadalomhoz is. Pécsett a két fő napilap, a konzervatív „Dunántúl” és a polgári „Pécsi Napló” hasábjain is föltűntek ilyen írások, tudósítások, a „Dunántúl” pedig évkönyveiben bő terjedelmet szentelt ennek. Így történt ez 1942 karácsonyán is. A „nagyok” történelmi szózatai helyett inkább válogassunk a harctéren lévő katonák alkalmi verseiből.
A Don partján bánatosan szól a nóta
Selyemfüves partján a nagy Don vizének,
Úgy suttog a szellő, mint a leányének.
Édes magyar nóta száll a szellő szárnyán,
Bánatosabban szól, mint a Tisza partján.
Csalogatom magam, gondolatim szállnak,
Magukkal visznek a hazaszálló vágyak.
Nem érzem így magam idegenben árván,
Mégis minden reggel könny csillog a párnán.
(Pillér Károly szakaszvezető, tábori posta 254/14.)
Krisztus a Don partján
Egy kis erdő sűrűjében
Kopott asztal-oltár előtt
Összebújtunk. Imádkoztunk
Krisztust vártuk a Misében.
Lent a völgyben szürkén, kéken
Hömpölygött a Don.
Ágyúk zúgtak, harangoztak.
Gránát repült fejünk fölött.
Oltárunkon virág helyett
Piros honvéd-szívek nyíltak.
Lent a völgyben szürkén, kéken
Hömpölygött a Don.
Kicsi ezüst csengő csendült…
Fehér Ostya-köntösében
Eljött az Úr. – Csodát láttunk
A Don partján s térdre estünk.
Lent a völgyben szürkén, kéken
Hömpölygött a Don.
Tudtuk, láttuk: Krisztus itt van!
Áldásosztó Szent Szívével
Itt járt köztünk. Nem hagy árván
Vízözönben, halálharcban.
Lent a völgyben szürkén, kéken
Hömpölygött a Don.
(Kovács Géza tábori lelkész)
Laci fiamnak
Kis tábori lámpa halovány fényénél
Írom én neked ezt a levelet,
Hogy jusson eszedbe édesapád, fiam,
Aki téged oly nagyon szeret.
Itt, amerre járunk, messze muszka földön,
Bömbölnek az ágyúk és üvölt a gránát,
Repülő siklik fenn a magas égben,
Bomba szaggatja a fedezék fáját.
Őrt állunk mi itten nappal és éjszaka,
Hadd legyen otthon béke, nyugalom.
Drága magyar vértől vörös a Don partja,
De nem vádol senkit a sok sírhalom.
Ha megkondul az estharang imára,
Imádba foglald a honvéd nevet,
És jusson eszedbe drága kisfiam,
Édesapád, aki oly nagyon szeret.
(Wesztl József tizedes, tábori posta 254/01.)
Üzenet Anyámnak!
Ha felszántják az utakat és feltépik a síneket,
S a rádió hullámain se jutna el az üzenet,
Ne félj, Anyám, ne félj, ne félj, csak hallgasd meg a szívedet.
Ha hallgatok, ha nem írok, ha csak szívem dobog feléd,
Mi fáradtan, lihegve is adja a harcnak ütemét:
Feléd küldi szeretetem: az őszinte, tiszta zenét!
S Te meghallod, tudom, tudom kilométerek ezrén át
Nekibúsult kis katonád anyaszerető szép dalát,
Aki hazáját imádja s éppen úgy gondol Tereád.
Csak szántsák fel az utakat, csak tépjék fel a síneket.
S a rádió hullámain ne jusson el az izenet,
Ne félj, Anyám, ne félj, ne félj,
Az én szívem hozzád beszél
Kilométerek ezrin át, hát hallgasd meg a szívedet.
(Füleki József zászlós, tábori posta 220/42.)
Szóljon hozzá!