A figyelés nehézkes folyamatait azt hiszem mindenki átélte élete során. Ki rövidebb ideig, ki hosszabban, ugyanis mindenki járt iskolába, ahol aztán a diák egyik fő feladata a figyelés, ezen keresztül a tanulás volt. A tanulók azonban különbözőek, mert ugye volt, aki rendesen figyelt. Volt olyan tanuló is, aki úgy tett, mintha figyelne. Volt, aki sohasem figyelt, csak rendetlenkedett, piszkálta tanuló társait. Pedig mindig mondták: – Ha figyelnél az iskolában, otthon tanulni sem kellene! Ezt a mondást a kedves szülők százszor is elmondták, de Jancsi, Jóska, Pista, Bözse, Panni, stb. féle nebulók akkor nem fogadták meg. Felnőtt fejjel azonban már százszor is megbánták. Babits Mihály foglalta össze ezt az állapotot: „Szórakozott volt, nem figyelt az órákon s valami sajátságos apátiával fogadta az iskolai dolgokat.”
*
A kerület terein és fontosabb csomópontjain webkamerákat helyezett el a rendőrség! – olvasom a hírek között. Tehát megint figyelnek, merre megyek, mit teszek, kivel beszélgetek, gyanús lehetek. Még arra sem adnak lehetőséget, hogy megmagyarázzam, mert a felvétel bizonyít mindent. A rendőrség így egy kamera mögé bújik, sőt a központban az ügyeletes rendőrnek tíz-tizenöt kamera felvételeit kell néznie (ha tudja) és észrevenni azt a csibészt, aki esetleg nem a normák szerint viselkedik. Ez olyan, mintha elbátortalanodott volna a „szerv”, nem akar az állampolgárral találkozni. Mennyivel emberközpontú, szimpatikusabb lenne, ha az utcán, a téren posztolna, és ha bajba kerültünk, segítene, útba igazítana.
*
„Kamerával megfigyelt terület!” Ezzel a felirattal az utóbbi tizenöt évben egyre gyakrabban találkozunk. Tehát az adott területet, ahová belépek (bolt, bevásárlóközpont, vásárcsarnok, metró, állomás, autószalon, bank, stb.) figyelik. Figyelnek bennünket! Most azt is mondhatnánk, jó szándékkal. Azért, hogy el ne tévedjünk, hogy segítsenek. Ez lenne a jó, ha így lenne. Sajnos nem ezért figyelnek, hanem azért, hogy boltban ne lopjanak, a bevásárlóközpontban ugyanezért, a metróba ne lépjük át a biztonsági sávot, a bankban azért, hogy a rablót le tudják (ha tudják) leplezni. A kamerával való megfigyelések úgy tűnnek, mintha hátsó szándékuk lenne. Nem is tételezik fel rólam, rólad, rólunk, hogy az adott helyre, alap magatartásból, tisztességes, jó szándékkal lépünk be.
*
A figyelések „hőskorát” éltük meg az ötvenes években. Ezekben az években maga a rendszer úgy volt felépítve, összerakva, tudatosan, hogy mindenki titokban meg volt bízva a másik ember figyelésével. Ez a titokban történő figyelés különböző szintű, célú (római szám, per, római szám) megjelölésű ügyosztályokhoz volt besorolva. Aki megfigyelt valakit és jelentést tett a megfigyelés valós vagy vélt eredményeiről, ő maga nem tudta, hogy ugyanúgy róla is készül egy jelentés. Áthálózta, átszőtte az egész érát, úgy ahogy volt, értelmiségestől, munkásostól, katonástul, parasztostul, művészestül, papostul, szinte a csecsemőig. Aztán, amikor ezek a per számokkal ellátott akták kinyíltak, volt meglepetés, szörnyülködés, tragédiák sorozata. Borzalmas időszakként emlegetik majd, ha a teljes elszámolás megtörténik.
*
A megbízás nélküli, úgynevezett kedvtelésből, hobbiból lefolytatott megfigyelést nálunk a szomszéd szokta elvégezni. Mindenkinek van szomszédja, így folytatólagosan mindenkit megfigyelnek. – Láttam, a múltkor a szomszéd kapált a kertben. – A szomszéd nyírta a füvet. – A szomszéd igazgatta a cserepeket a tetőn. – A szomszéd valamit vitt fehér kannákban. Csak tudnám mit? – A szomszéd a szennyvizet kiengedte az utcai árokba. – A szomszéd disznót vágott. – A szomszédéknál valami nagy összejövetel volt. – A szomszéd tegnap részegen jött haza. – A szomszédasszony úgy ordított a férjével, hogy visszhangzott az egész ház. – A szomszéd verte a feleségét. – A szomszédasszony már este beengedett egy fiatalembert a lakásba, pedig a férje nem volt otthon. A szomszéd jóindulattal is végez megfigyeléseket. Ezt azért teszi, mert megkérik rá, mégpedig a másik szomszéd. – Elutazunk, figyeljetek már a házra, nehogy illetéktelenek bejöjjenek. Tehát mindenről pontos, emlékezetbe vésett információval rendelkeznek, bármikor felhasználható. Ez a fajta megfigyelés már ősidők óta működik, pedig a felek nem kaptak a megfigyelésre vonatkozó semmiféle eligazítást, számonkérést, működik magától, perpatvarokon, jóindulatú hálákon keresztül, nap, mint nap.
*
Sok mindent lehet figyelni. Lehet titkos figyelés, ilyen a politikai megfigyelés, lehet rendőri megfigyelés, de lehet egyszerűen a tévé műsorát figyelni, vagy éppen a pályázatokat, a hőmérséklet alakulását, a köztartozásokat, a gyógyszerek mellékhatásait, tudományos megfigyelések, köztük többek között a halak, madarak életét, vagy éppen a világpolitika, vagy a gazdaság alakulását. De lehet figyelni a versenytársakat, vagy éppen a konkurenciát. Ezek a megfigyelések egy későbbi döntés alapjait szolgálhatják. Nagy megfigyelő volt a magyar tévécsatornák egyik műsorában a Big Brother is, aki nem csak téged néz, másokat is.
*
A hallgatásnak van egy intenzív formája is. Az egyén azért hallgat, hogy hallgatásával elősegítse, ne akadályozza közbeni beszédével – egy másik beszéd, előadás érvényesülését. Így teszünk gyerekkorunkban, amikor mesét hallgatunk, vagy később, amikor már a zenehallgatásra érettebbek lettünk. Akkor is hallgatóként viselkedünk, amikor egy előadót hallgatunk, vagy csak meghallgatjuk, hogy mit mond a barátunk, a feleségünk, férjünk, vagy éppen a főnökünk. Van olyan foglalkozás is, ahol hallgatni kell, meghallgatni az ügyfelet (önkormányzat, bíróság, stb.) vagy a panaszost. Itt aki hallgat, lejegyzi, jegyzőkönyvbe foglalja az elbeszélő által előadottakat és gondoskodik arról, hogy a bejelentés, vagy éppen az elmondottak, a megfelelő ügyintézőhöz kerüljenek, elintézés végett. Ebben reménykedik minden panasztevő, bejelentő.
*
A hallgatásnak van egy olyan formája is, amikor először ígérünk valamit. Aztán amikor ezt valóra kellene váltani, teljesíteni, hallgatunk róla. Ez a hallgatások egy szándékos, rossz, kellemetlen formája. Történt a következő: nyaraltunk, hazatérve az elfényképezett három tekercs filmet elvittem előhívatni és képeket készíttetni a sikerült felvételekről. Egy hölgy fogadott, már az első pillanatban kicsit megingott a bizalmam, mert úgy minősítettem, hogy mindenféle más munkára alkalmas volna, de erre nem. Kérdeztem, mennyibe kerül a három tekercs előhívása és a képek elkészítése. A válasz: – Filmenként 2500 Ft, de adunk egy új tekercs filmet és a képeknek ezért egy albumot, tehát összesen 7500 Ft. Később a megjelölt időben visszamentem a képekért. A hölgy letett elém 3 db előhívott filmet és három borítékot a képekkel. Álltam és vártam, mert volt egy korábbi ígéret, a hölgy annyit mondott: 7500 Ft. Tovább álltam és vártam, aztán a fejéhez kapott: – Jaj még a filmek, meg az album! – kiáltott fel. Nekem úgy tűnt, mintha el akarta volna felejteni a korábbi ígéretét.
*
A tudatos hallgatással ad kifejezést véleményének. Ezt tette több író, színész, tudós is, akik különböző politikai korokban távolmaradásukkal a nyilvános szerepléstől, műveik közzétételének nem engedélyezésével tiltakoztak egy politikai döntés, vagy éppen a várható megszorítás ellen.
*
A titoktartás, arról való hallgatás, a titoknak a fel nem fedése is egyfajta hallgatás. Sokszor hallottuk már katonai titkokról, melyeket a felek, még az életük feláldozásával sem mondtak el. Hallgatásukkal ezeket a titkokat a sírba vitték. Ugyanígy létezik üzemi titok, vagy éppen üzleti titok. Ezekről azért hallgatnak, mert a felek a megszerzett pozícióikat csak így tudják megtartani. Ezek az emberek, akik a titok birtokába jutottak (például kémek is) csak a hallgatásukkal tudják ezt megőrizni. Azonban ezek a titkok egy idő után mégis napvilágra kerülnek. Racine szerint: „Nincs olyan titok, amit az idő fel ne fedne.” A titokkal élni, hallgatni, biztosan nagyon nehéz állapot. Egy zsidó közmondás szerint: „A titok a te foglyod, ameddig megtartod; de te leszel a foglya, amint tovább meséled.”
*
Japán három majom mondája egy középkori keleti bölcsességre vezethető vissza, amely szerint, ha nem látunk, nem hallunk és nem beszélünk, nem lehet baj. Kettőnek eleget tesz, mert nem beszél – hallgat – és nem lát, tehát, ha meg is figyel valamit, nem szól róla egy szót sem. Ennek kapcsán joggal kérdezhetjük: – Ilyen lett a világ, vagy talán mindig is ilyen volt? Ha az ember nem akar bajt magának, félrenéz, kinéz, elnéz, konfliktust kerül nagy ívben, mert abból baj nem lehet. Ismét a kérdés ennek kapcsán: – Hová jutna a világ, ha tele lenne ilyen mentalitású „három majmok” sokaságával?
Hozzászólások