Apám • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Apám

 

A tekintetem fut végig
Az úton amit bejárt
Vályogban fogant
Templomi esküvő után

Elsőszülött fia volt apjának
Ki nem lelkész hanem lett nádács
S anyjának ki ha nem süt annyi
Kenyeret és szül négy pulyát

Megtalálta volna jobbsorsát
S mert mindig éhesen kergették
A gyöpön a libát maradt abban
Amibe született jó szegény

A fiút elemije után kályhásnak
Adták melegedni mindig fognak
Az emberek ad a föld annyi szárat
A tengeriről minek tüze lobban

Nem tudták (senki se tudta)
Hogy a párt parasztnak sorsot
A fiúnak behívó képében
Váratlanul s kéretlenül adott

S mint annyi paraszt nézett fölfele
Az őrségben s büszkén szegezte
Kapitalista kizsákmányolókra
A puskát a célra eresztve

De mert esze volt több is mint
Bármije valaha is lehetett
Kitűnt és a vályogból magasra
Pilótaülésben emelkedett

S röpködött az égen
Kiképezték pilótává
Hogy beleszédült aki nézte
Aztán ő maga is hiszen

A kemencétől az égig
Repülővel nincs ugyan messze
De a vályogtól a kerozinig
Bódítóan sok egyszerre

Mámorában a moziból haza-
Kísérte a kerteken át a lányt
Ki ott hirtelen lett anyám
És felnőtt hirtelen apám

Így szállt aztán le a földre
Pilótából lett muszájférj
Meg apa maradt is örökre
Nekem s magának hat évig

Dühének lángját borral locsolta
A gép akkorra nélküle szállt
Értetlenül feleség-, gyerek-
Egyenruhától könnyel vált

Albérletéből új asszonya
Gyorsan mentette ki
S vette magához onnan
S lett muszájférj ott negyedik

Hogy magjából megint gyerek
Nekem aligvolt kishúgom
Újabbik kezdéséből család legyen
Megfeszült megint a rákig

Apám akit tíz évig kerültem
Utcán is nevét is levették rólam
Felejtsem el aztán menekültem
Én is mint ő apa lettem

A sarkon mutattam unokáját
Mi lenne ha kerülne engem is
Húsz év a fiam nem lehet ágált
Bennem sorsunk ellen a harag

Meghaladtam gyorsan magam
Álltunk ott apám karján fiam meg én
Sorsunkról mondani bármit
Nem lehetett összetört cserép

Karácsony előtt jött a hír
Kórházba menjünk mert beteg
Álltunk körben csak legyintett
Nézte élete mozaikjait

Szürke arcából nem jött szó
Karácsonykor halt meg örömünnepen
Itt hagyta végleg e tisztítótüzet
Gép nélkül szállt fel az égbe

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS