Voltam katona, kellett lőni is.
Tudok lőni, igen, de állatra soha
nem lőnék. Intelligensebbek
az embernél. Nem hiszem el, hogy
kitaláltak minket. Egy jó szándék…
Milyen jó szándék? Az, hogy meghalunk?
Az a jó szándék? Egy alma miatt? Ugyan már…
Az öregség, a betegségek… Ami itt
történt gonoszság, azt nem lehet jóvá tenni.
Ha lenne is üdvösség, azt mi már rég
elrontottuk. Ugyanis csak kollektív üdvösség
létezhet. A többieket nem lehet ebből
kihagyni. A kollektív sorsunkat rég elrontottuk.
Ahogy bánunk egymással… Egyéni üdvösség
nem létezhet – nem lenne igazságos.
Ismerek embert, aki alkoholista volt és
óriási csibész. Elintézte, hogy fogadja
talán valamelyik pápa. Kért. Ma karitatív
méltóság. Nem kell nélkülöznie és fényesen
megél. Ha lenne folytatás, csak a
poklom folytatódhatna tovább. Nem
szeretném. Akik félre löknek, elgáncsolnak,
azoknak bejött az élet, ha lenne édenkert,
az is az övék lenne. Ha e Földön nincs igazság,
máshol nem lehet. Kitaláltuk ezt a marhaságot,
hogy van tovább. Nincs, ne is legyen. Nem érdemeljük
a folytatást. A születés után egyszer csak elsorvad az
élet. Jól van ez így. Hogy mi az értelme mégis
mindennek? Szerintem az égvilágon semmi.
Azt hisszük, számítunk. Nem számítunk.
Senkik vagyunk. Akik valakit csinálnak magukból
és tapossák a többit, azok az igazi senkik:
gőgös felfuvalkodottak. Ha lenne is folytatás
és lenne választásunk, én azt szeretném, ha
nem folytatódnék, hanem elmúlnék örökre.
Ha volt is teremtés, mely céllal, feladattal
ruházta fel az embert, akkor az egész életemet
ennek a célnak ellenében, ezt cáfolva, erre fittyet
hányva éltem. Poklot érdemlek csak, mint bárki más.
Ezért remélem, hogy csak a pokol lesz.
Vagyis Isten totális hiánya. A semmi.
Hozzászólások