Csöpike itt hortyog mellettem, én
meg nem tudok aludni – mondja
nekem késő este, csaknem éjjel a
nővérem. És engem elfog valami
csendes vágyakozás egy érző lény
után, legyen az ember, vagy kutya
akár, már olyan mindegy nekem.
Csöpike egy kutya, jól ismerem,
régi nyarakon sok simogatást
kapott tőlem. De nekem már nem
lesz kutyám sem, hisz mi lenne vele,
ha én elmegyek? Túlélne engem
szegény kutyám. Majd a nem létező
síromra írhatják: még egy ember,
akit elvitt a betegség és a magány.
2021 11 06
Hozzászólások