Fél nyolc elmúlt, és még alig dereng valami fény.
Első kávémat kortyolom, miközben hallgatom,
ahogy esik a hideg téli eső. Cseppjei mindent
beborítanak, hangja monoton, lefolyik az ablakon.
Napok óta esik, nappal és éjjel, a föld már nem
issza be, tócsákban áll a víz, valóságos kis tenger.
Az eső megviseli a szívemet, pár óra könyörület,
és szünet van csak, amikor eláll az eső, bágyadtan
kisüt a nap. Ha kicsit hidegebb volna, most legalább
a hó zuhogna, kis örömet hozva szürke életünkbe.
Ázott madarak most csendben gubbasztanak az ágakon,
parányi cinkék dala nem hallik, és egyre csak zuhog
a hideg téli eső. A szemközti ház ablakaiban is égnek
a lámpák, amikor lassan mégis feldereng a láthatáron
valami kevéske fény, bár felettünk szürke még az ég.
2023 01 18
Hozzászólások