anyám másodszor is férjhez ment
doktor szolláthnak hívták és én azt hittem hogy majd most ő lesz az
de nem nem lett aztán már nemsoká tudtam hogy milyen jó is így hogy nem lett
neki volt egy velem egyidős lánya az első házasságából a dudus
neki kellett volna a testvéremnek lenni de nem szerette az apját ahogy aztán én se
mi jóban lehettünk volna kedves lány volt de palicson lakott jugóba az messze van
mindig csak a doktor szolláth ment a wartburgjával palicsra én sosem
mert egyszer nagyon becsaptam az autó ajtaját és nagyot szólt
és annyira leordított
hogy még most sem tudom becsukni rendesen a wartburgok ajtajait
pedig már nem nagyon vannak wartburgok a pneumatikus ajtóknak meg mindegy
aztán az anyósom volt oda szabadkáért mentek szabadkára lengyelpiacra
és vettek rizsescsokit rumpuncsot meg dzsörzéanyagokat meg amószappant
és farmerokat kilószám
mondtam neki hogy szabadka az subotica a novi sad az meg újvidék
de ez nem érdekelte csak a dzsörzé
én egy világítótoronyra vágytam meg egy szigetre az adrián meg olvasni a vajdaságiakat
szekér endre és dr orosz lászló gimnáziumi tanáraimtól hallottam róluk milyen jók
de az nem volt a lengyelpiacon
aztán este tíz körül megjöttek a szabadkai lengyelpiacról az anyósék
dudusra gondoltam aki akkorra már meghalt
de menyasszonyom boldog volt mert meghozták neki a fehér dzsörzét
abból lett a menyasszonyi ruhája meg hozzá a fehér műanyagmuszlinfátyol
mert én leszek a férje aki megmenti az apjától
hetvennégy nyarának elején
kiszállnak az autóból és kapok egy üveg rumpuncsot
a vöttvő (ahogy kedves apósom nevezett a hátam mögött)
rumpuncsot kap nem egy szigetet az adrián
ujságpapírba van tekerve a pia a vajdasági magyar szó oldalaiba
benne hirdetés új szimpozion kedvezményes előfizetés meg
tolnai ottó világítorony eladó huszonegy dínár
most már megvan ez a könyv ezerkilencszázkilencven forintért
szimpozionom se új se régi meg szigetem ma sincs elváltam dudus és az apja is
rég halottak
én még mindig szolláth vagyok
és az egész valahogy nagyon mélyen az identitásomba vág
mondtam már sokszor a páromnak hogy az adriába kell szórja a hamvaimat
(Tolnai Ottó címben megidézett könyve a vers jelene után 36 évvel jött ki, tudom, de mindegy: ez egy vers, nem történelemkönyv – a szerző.)
Hozzászólások