Ha majd az ércet ontó hegyek
elfogynak mind, és az összes
fegyver elkopik lassan a harci
vágyban, és a Föld már kihalt
lesz, mint Atacama sivataga,
s lyukak bújnak csak alatta,
hangtalanok, fénytelenek,
ásvány nélkül, sötét vermek,
s nem csobog a csendesülő
óceánok még ziháló zaja,
kiissza a vizüket a megizzadt
baka, s a Veszteségek milliói,
és a szenvedők könyörgése,
nem tompuló jaja.
S ha majd Vég Zúg utánunk
a földeken, mikor már nem
terem ház és semmi élő a
föltépett sebeken, s ha ezért
már mi sem leszünk, kalóz
hajónk a semmibe merül,
s ha már csak áruló romok
mutatják, taposó bakancsunk
időt álló nyomát, ha még él
akkor a Föld, e Kincs nevű
bolygó, hol tájidegen lesz
és végleg elbomló organizmus
a filogenetika homo sapiens-e,
tajtékot táncoló, játékos ludens-e,
s a féktelen fáber, keresztjét faragó,
Teremtőnk könyvében tévesen
adatolt, s akkor, ha majd…
Uram!
Lesz-e tehát egyszer, e földi
golyón Filantróp Nyugalom?
S tudsz-e erről, a maitól eltérőt,
és e fönti elmélkedéseimtől
megnyugtatóbbat mondani?
Hozzászólások