Azt kérded, hol van az az 5 kicsi csomag papírzsebkendő, ami a nagy csomagból hiányzik. Pont a fele annak, amit tegnap magadnak vettél, csak úgy, hogy legyen neked, mert télen az ilyesmi nagyon fogy. S akkor én felére kezet teszek, egyetlen szó nélkül. Miért nem vettem én is magamnak akár egy ugyanolyan tízes kiszerelést, vagy kettőt is, ha már szükségem van ilyesmire. Miért kellett a te csomagod felét lenyúlnom (ezt pont így mondtad, mintha loptam volna azt a papírt a saját élettársamtól), méghozzá engedély nélkül???
Jól van. Visszadom az összest, úgy ahogy elvettem, egyiket sem bontottam ki. De akkor te is add vissza az almákat, az összes csokit, salátalevest, meggyestésztát, átvirrasztott éjszakát, mosogatással töltött kínos délutánokat, kórházi folyosókon vigigcidrizett hosszú órákat, ecetes harisnyát, sósborszeszes bedörzsölést, hideg mentateát egy-egy átmulatott éjszaka után, a szívemet formázó tortát, melyet minden szülinapodra elkészítettem és a harminc év alatt felgyűlt vasalt ingeket, melyeket nem megfelezve, egészben adtam oda neked, akár azt a harminc francos évet, mely felett úgy uralkodtál, mintha jogod lett volna hozzá.
De nem is. Tarts meg mindet, hiszen ki lennék én most, ha veled is csak magamnak éltem volna? És mikor zsepit vásárolok, nyugodtan vehetsz belőle, amennyi csak kell, én nem szoktam megszámolni a MIENKET.
Hozzászólások