– Te voltál az eszmélésem,
simogattál, hogyha féltem,
ha tehetném, visszakérem
szegény sorsú gyermek-éltem.
– Te voltál a friss hajnalom,
minden csodára ébredés,
ujjad fésűje hajamon,
s öled volt óvó mélyedés.
– Te voltál, ki megtanított,
hogy a rigódal is nóta,
rám szóltál, így nem vakított
soha semmiféle bóna.
– Te voltál, ki óva intett,
ne higgyem a szivárványt,
csalfa fények festik mindet,
el nem érem, játszi ármány.
– Te voltál, ki óvott, hívott,
szavak nélkül is üzenve,
megosztottunk minden titkot
fellegekből szőtt füzetbe.
– Te lettél a szívkertemben
tavaszi tűzpiros virág,
hajnalkönnyem érted rebben,
ha átölel a nagy hiány.
Anyák Napjára
Hozzászólások