Kandúrkám öntörvényű jószág,
erős jellem, kissé távolságtartó.
Bevallom, néha ellöki simogató
kezem. Szeszélyes, ám van,
amikor elviseli az én váratlan
szeretet kitöréseimet. Egészen
addig, míg megelégeli, és
keményen odacsap. Mégis,
képes arra, amire rajta kívül már
szinte senki sem: arcomon
mosollyal ébredek, mert reggel
az első éber pillanatomban
megérzem, hogy mellém simul
kis teste, ahogyan este ágyba
bújtunk, úgy ébredünk fel.
Magamhoz ölelem Gyurmit, mert
Cicóka érkezésével ő sem lett
kegyvesztett. Jó éjszakát! – mondom
hű társaimnak: velem van ifjú kandúrom,
és öreg plüsskutyám, így alszunk át
minden éjszakát. Ami átsegít a napok
sivár valóságán, nem más, mint
az éltető szeretet, mely összeköt minket.

2023 04 02

Megosztás

Tweet