Álomnapló (részletek) – 69. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Álomnapló (részletek) – 69.

Hajnali 3 körül mintha csengetnének a lépcsőházi bejáratnál. Próbálok koncentrálni, nem kapcsolok villanyt, ha eddig nem jöttek, már ne is keressen senki.

Néhány CD-t kapok ajándékba volt kolléganőmtől és férjétől. Igyekszem is haza, hogy mielőbb meghallgassam a zenei csemegét. Előre felkészítem a lelkem, hogy végre csodálatos komolyzenei élményben lesz részem. Nagyot csalódok, mert roma lakodalmas rock szólal meg, még betegebb leszek tőle. Nem győzök csodálkozni, hogy a zeneileg képzett, igényes emberpár ilyen anyagot küldött nekem.

Ezüst színű a postaládám, a többi 49 fekete. Nem értem, mi történt, miért csak az enyém különbözik a többitől. Rosszat sejtek, de mégis ki kell nyitnom. Lehet, hogy levélbomba van benne? Ki kell nyitnom végre, mert számlákat várok. Ahogy óvatosan kinyitom, levelek, számlák helyett egy óriás rózsaszínű gilisztát találok. Felébreszthettem, mert dühös. Úgy sziszeg, mint egy kígyó. Még mintha a nyelvét is nyújtogatná. Menekülök a harmadikra, persze lépcsőzök a liftfóbiám miatt, a giliszta-kígyó meg a nyomomban.

Vándorlok ismeretlen szürke emberek között, de fogalmam sincs, hogy miért és hova tartok. Egy tágas teremben ismerős arcokat fedezek fel. Itt van kedvenc orvosom, aki másfél évtizede gyógyítgat. Ő is észrevesz engem, áttöri magát a beszélgető tömegen, és kedvesen a fülembe suttogva kér, hogy vonuljak egy néptelen, üresebb sarokba. Bízik bennem, és szeretné, ha támogatnám a választásokon. Melyik párthoz tartozik, kérdezem – megmutat egy összehajtott színes papírt. A szívem megszakad, én a másikhoz tartozom.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS