Pár napja egy újabb Jó-Szép kötettel lettem gazdagabb. Szakácsné Kozári Piroska 2022-ben megjelent „Életszösszenetek sóhaja és mosolya” című elbeszélések, mesék összegyűjtött sorozatát olvashattam.
A képzőművészként is ismert pécsi tanárnő ezen kötete immár a 17. a sorban. Rövid, kis írásai ebben a könyvben is szívhez-lélekhez szólnak. Megszólítanak. Szinte mindenikhez egy tanulság, bibliai idézet tartozik zárszóként.
A szerző immár nem titkolja életkorát, a nyolcadik iksz több írásában is felmerül.
„Friss pécsiként”, aki csak 35 éve él e szép mecsekaljai városban, sokszor rácsodálkozok azokra a plasztikusan leírt utcarészletekre, amikre ma már nincs lehetőségünk ráismerni, hiszen azokat egy ideje már átépítették.
Pár pillanatra feltűnnek olyan pécsi személyek, akik bizony koruknak nagy személyiségei voltak.
Aztán ott vannak az esendő ember vívódásai, aki az adott pillanatban megpróbált jót tenni, de ez nem mindig sikerült.
A szerző azonban megbocsájtóan feloldozza a „bűnök” alól az elkövetőket. Hiszen ők is csak esendő emberek.
A gyermekkori emlékeket tiszta tükörként vetítik vissza elbeszélései.
Szakácsné Kozári Piroska egy letűnt/letűnő kor egyik utolsó krónikása.
Így múlik el a világ dicsősége – Sic transit gloria mundi – mondhatnánk belenyugodva.
A szerzőnő ennek a múló időnek emelt egy mementót.

Megosztás

Tweet