Itt aszály-ragyás, amott meg vihar tépte:
pocsolyák tükrébe visszatekint a nyár.
Pók szőtte kis reményeket hordoz a nyál,
ecset sem ad választ van Gogh-i miértre.
Édeni paradicsom magára rothad.
csak a tücsök zenéli,hogy nincs semmi vész.
Házak dőlnek halomra, a falon penész,
darázs döng keringve, körte fűben poshad.
Sóhaj-sötét az ég karneol-mély szeme,
pedig csak szakadt madárijesztő néz bele,
szegény lelketlen, nincsen benne semmi drukk.
A szél bárányfelhőket terelgető pásztor,
isten ege most egy hatalmas a páskom,
perceg a kétely, mélyen hallgat a kakukk.
Hozzászólások