Merre futnak ösvényeink,
a sok kanyar hova vezet?
Fényben vérző esti utcán
összefutnak idegenek.
Ösvényeink: ezer hurok,
hajnalonként el-eltűnnek,
de köd mélyén, terek szélén
egyre-másra összefűznek.
Ösvényeink, mint a folyók,
hol van az ki megértheti,
hol fonódik száz meg száz ér,
s ki az, aki terelgeti?
Hol születnek ösvényeink?
Buszon ülsz majd – én leszálltam,
egy-egy „helló”, ha jössz szemben,
késve jössz majd, ahol jártam.
Merre szállnak ösvényeink,
milyen tájba, milyen őszbe?
Összefutó lábnyomokban
várakozunk eltűnődve.
Hozzászólások