Az én apukám felnőttnek született. Sohasem látszott a szemében a gyerekség. Nem is a gólya hozta, a gólyának túl gyenge a szárnya. Egyetlen gólya sem bírta volna el, hogyan is pottyanthatta volna a nagymama udvarába… Őt a nagymama így szülte ki. A Kati is megmondta: a tévében látott egy filmet, ahol visszafelé járt az óra. A végén lett kisbaba a bácsi. Az én apukám neve is Benjamin. A Kati szerint ők valószínűleg rokonok az apukámmal, a genetika miatt. Én nem tudom, mi az a genetika, mert még csak nagycsoportos vagyok. A Kati sokat nézi a tévét, ezért ilyen okos.
Most még épphogy elfér ebben a koporsóban az apukám, de ahogy egyre tágasabb lesz neki, majd könnyen ki tudja ásni magát onnan. Mélyítek is a lábammal egy jó alagutat itt a hóban. Szép cirádákat rajzol a csizmám talpa, ez lesz a jel. Így tudni fogja, hogy merre kell mennie, és nem fog eltévedni.
Türelmesen kell várnom. Amikor újra kisbaba lesz az apukám, akkor én leszek az anyukája, mert a nagymama addigra már nagyon öreg lesz. Sokat fogok játszani vele. Esténként mesélek neki, még egy legutolsó egyet is, és addig fogom majd a kezét, amíg el nem alszik.
Ezért nem sírok.
Hozzászólások