végtelen eső / irányítás nélkül • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

végtelen eső / irányítás nélkül

 

végtelen eső

piros selyem csak annyi
néhányszor felmegy a lépcsőn
rossz a világítás

összekeverednek a zajok
aztán a pattogó feszes beszéd
ugyanabban a házban

több különböző univerzum
aztán megint a lépcső
a 15 wattos égő

száll a füst rágyújtottam
egy Stuyvesant álmomban
piros selyem feszülő

és aztán még esik is
minden csupa pára
a hangoknak nincs határa

lassú és símogató beszéd
tekintetek és illatok
tükrök üvegek poharak

kergetőző bogarak
majd újból az eső
a végtelen eső

*

irányítás nélkül*

ingergatok
szava nem
egysz hiba

teremtek
semmi
kimerít

lees
üres levegő
valóság nem

teljessé
semmi ne
hogy itt

megint legyen
vagyok-e
nem minden

lyet fogl
ez he
engem se

fordulj meg
és engem
elvesztettem

*Használat előtt felrázandó.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS