(1742-1820)
1.
Magyarország a 17. században belépett az egyetemes nevelés történetébe, addig a magyar nevelésügy fejlődése az európainak csak halvány vetülete volt. Sőt, ez idő tájt az ország néhány esztendőre az európai fejlődés élvonalába került, töröktől, némettől független kis országrészben működött kiemelkedő egyéniségek által, mint Comenius és Apáczai Csere János, akik az elavult helyébe új, a kor követelményeinek jobban megfelelő oktatást, nevelést kívántak nyújtani minél több gyermek számára.
A feudális hagyományokat őrző magyar iskola erre az időre olyan válságba került, amelyet a reformáció önmagában nem volt képes megoldani. A magyar ifjúság „rossz nevelését” a 17. században maga Zrínyi Miklós, a költő is felpanaszolta keseregve (nemesifjak gonoszsága, kik a haza sorsával szemben közönyt mutatnak).
Bethlen Miklós, erdélyi főúr sem vélekedett másként a korabeli iskolákban folyó oktatásról: Katolikus, protestáns iskolázást a terhes középkori örökség, az üres szócséplés (verbalizmus) jellemzi. Maga a társadalmi fejlődés is messze mögötte maradt a nyugat-európainak.
A 17. századra világossá vált, hogy a nevelésügy jobbítása csak az alapok átrakása, kiszélesítése révén lehetséges, amely korszerű, új, előremutató, koronként más és más művelődésanyaggal lehetséges. A polgárosuló 17. században elsősorban a természettudományok, a matematika jelentették a soron lévő új feladatokat. Az ifjúság nevelése, oktatása terén többen próbálkoztak reformokkal, de csak azok voltak képesek eredményt elérni, akik kiléptek a nevelés-oktatás igen szűk köréből. Fő feladatnak tekintették a termelési ismeretek helyének, szerepének rögzülését a pedagógiai gondolatokban. Gátló történelmi körülmények hatására Magyarország a század első felében az ipari, polgári fejlődésben erősen elmaradott ország volt, ahol a haladást, a fejlődést jelző nyugat-európai nézetek csak igen vékony talajra találtak.
E korban Comenius nagy fontosságot tulajdonított a legkülönbözőbb kézműves szakmák elsajátításának: elsőnek a kovács, azt követte a lakatos, fűrészkészítő, kaszakészítő kovács, a késes, tűkészítő, páncélkovács, kardkovács, rézműves, rézöntő, bádogos, aranyműves, pénzverő, alkimista.
A 18. század nevelésügyi törekvéseinek keretet szabott az angol polgári forradalom, a francia polgári forradalomig terjedő időszak gazdasági és társadalmi változásai. A feltörekvő gazdagok, a haladó, fejlődő technikai gondolkodás egyre több helyen szakították szét a feudális társadalmi rend bilincseit. Számos területen folyt az elavultság elleni küzdelem, amely összefonódott a feudális iskoláztatás elleni küzdelemmel is. A fő tendencia a munka termelékenységének fokozása volt, s ezzel függött össze az iskolai oktatás gyakorlatiasabbá tétele, valamint az iskolai oktatásban való részvétel, mivel bizonyossá vált a feudális műveltség korszerűtlensége.
Az egyre sürgetőbben jelentkező társadalmi igény ösztönzően hatott a technikai, matematikai, kísérleti természettudományokra, de főleg azokra, melyek kapcsolatban voltak a termeléssel. Ennek következtében a felvilágosodáskori embernek egyre gazdagabbá válik a világképe. Ugyanakkor az iskolarendszer csaknem változatlan középkori műveltséganyagát ismertette meg a tanulókkal. A feltörekvő új és az elavult műveltségtartalom között hosszú küzdelem indult meg, amely kihatott az európai neveléstudomány alakulására, éppen úgy, mint a magyarországira.
A 18. század pedagógiájában figyelmen kívül hagyták a gyakorlati oktatás kérdéseit: ezzel inkább a részletkutatások foglalkoztak. Míg Európában a tőkés termelési forma javára billent a mérleg – addig hazánkban a nemzeti és feudális erők érvényesültek széleskörűen. A 18. század magyar pedagógusainak is küzdelmet kellett vívniuk a haladó eszmékért a feudális kultúra képviselőivel szemben. A század második felében egyre jobban előtérbe került a gyakorlati oktatás, de a terjedését akadályozta a fennálló gazdasági-társadalmi rend, a rendi műveltség. A pedagógusok reformtervei azonban arra utaltak, hogy itt is megjelenjenek a kor haladó eszméi, de ebben nem szerepelt a munka, a munkára nevelés, a munka iskolai alkalmazása.
Hazánkban egyedül Tessedik Sámuel alapgondolata volt a gyakorlatiasság, a munka iskolai alkalmazása. A két korszerű gondolat együttesen jelentkezett Tessediknél.
Tessedik Sámuel Gyakorlati Gazdasági és Ipariskolája 1780-tól működött. Feladata volt, hogy az iskolában tanultakat „az életben az ipar felvirágoztatására továbbterjesztik”. Ez az intézet akkor hosszú ideig egyedülálló volt Európában. Az iskola alapítója teljesen elvetette a régi iskola egész rendszerét. Tessedik írta: „Semmi sem szükségesebb, mint az alsó néposztály fiai számára alkalom adassék a jövendő szakma elmélyülésére a haza és a saját érdekében.”
2.
Tessedik Sándor élete utolsó éveiben (1812-től) a termelőeszközök fejlesztésével is foglalkozott. Iskolájában meghonosította a munkáltató oktatást. Az elvégzett anyag ismétlésére szolgált az általa létrehozott iskolamúzeum, az ott elhelyezett ásványok, termelési eszközök, növényféleségek. Nagy érdeme, hogy korának haladó neveléstudományi elveit hazánkba behozta, valamint Európa első ilyen intézetét megalkotta, ahol a munka és a tanulás egysége valósult meg. A tanulók munkáját segítették, tudatossá tették a növénytani, vegytani, állattenyésztési laboratóriumok, gyűjteményházak, meteorológiai állomások, könyvtárak. Gyakorlati oktatás célját szolgálta 450 kh tangazdaság, 7 kh kísérleti telep és botanikus kert, 3 kh bolgárkertészet, 12 kh faiskola és gyümölcsös és 1 kh szőlő. Tessedik evangélikus lelkész első megértője volt a gazdasági reformoknak!
*
Magyarországon az önálló nemzeti állam létrehozása érdekében alakult ki a jakobinus mozgalom, amely meghódította a magyar értelmiség, a középrétegek, a köznemesség leghaladóbb csoportjait. Ez a nagy jelentőségű országos, európai kiterjedésű haladó mozgalom nem kerülhette el Tessedik Sámuel figyelmét sem.
A magyar jakobinus mozgalom kiemelkedő személyisége volt Hajnóczy József (1750-1795). A felvilágosult magyar értelmiség szellemi vezére korán eljutott a jakobinusok forradalmi álláspontjáig, mint megfontolt reformer, népre támaszkodó radikális demokrata.
Martinovics, Hajnóczy, Tessedik hasonló nézetet vallottak Ausztriáról, amely „megakadályozza az ipar és kereskedelem fejlődését…”. Ugyancsak megegyezett véleményük abban is, hogy meg kell változtatni a jobbágyság élet- és munkakörülményeit, mert a jobbágyság (parasztok) nélkül a polgári demokratikus átalakulás nem lehetséges.
Tessedik családi kapcsolata Hajnóczy Józseffel – másod unokatestvérének fia – csak erősítette a közös gondolkodást, eszmecserék lehetőségeit. Gyakran váltottak levelet, melynek hangneme családias, bizalmas jellegű volt. Politikai témájú tájékoztatást először Tessedik küldött Hajnóczynak. Leveleikben később szó esett a cenzúráról is. Tessedik időnként könyvet is kért Hajnóczytól, ezeket meg is kapta. Amikor 1789. április elején Tessedik Pécsett járt, elkerülték egymást, emiatt sajnálkozását fejezte ki levélben, s a családi hírek mellett megírta Hajnóczynak az elgondolásait a faluszabályozásról, a Szarvason alapítandó ipari főiskola tervéről, növényiskolájáról, a lucerna és a lóhere elterjesztéséről. Egy „ügy” kapcsán keserűen fakadt ki: „az uralkodó szavában és ígéretében sem lehet bízni”. Később Tessedik Hajnóczyt „drága rokonomnak” nevezte leveleiben.
Pár év múlva elvesztette Hajnóczyt, akit az összeesküvésben való részvétele miatt kivégeztek. Hajnóczy Tessediket nem szervezte be a jakobinus titkos társaságokba, mert ő „éppen azokat óvakodott felvenni, akik legközelebb állottak szívéhez”. Egyébként a titkos társaságok módszerét Tessedik nem helyeselte, mivel a nyílt harc embere volt!
A szarvasi iskola főtanítója, Kristóffy György (1767-1831) a jakobinus eszmék szarvasi követője volt, aki a Gömör megyei Panyitonból került Tessedik szarvasi iskolájához 27 évesen. Tessedik, aki több mint tíz évig dolgozott együtt Kristóffyval, jól ismerte politikai felfogását, s azáltal, hogy fedezte Kristóffy politikai radikalizmusát, majd védte a támadások ellen, kinyilvánította a jakobinus tanítóval szembeni szimpátiáját.
Ugyancsak rokoni szálak fűzték Tessediket a jakobinus mozgalom kiváló tagjához, Verhovszky Sámuelhez (1770-1797), akinek Hajnóczy József testvére volt az anyja. Verhovszkyt 1794. december közepén tartoztatták le jakobinus tevékenységéért.
A jakobinus mozgalomban tevékenykedett Pruzsinszky József (1771-1831) is, akit három évre elítéltek. A büntetés letöltése után 1798 májusában szabadult, ezután került szoros kapcsolatba Tessedik Sámuellel. A kancellária szerint Pruzsinszkyben „nem nagyon lehet bízni, jurátus vizsgát nem tehet”. Ekkor Tessedik védelme alatt élt, tanult Szarvason 1798 májusától 1800 májusáig. Tessedik minden kockázatot vállalt. Pruzsinszky tanulmányaihoz Festetics Györgytől kért ösztöndíjat. Tessedik több levelet váltott Festeticcsel, s 1800. február 15-én kelt javaslatában méltatta a megszenvedett ifjú jakobinust. Festetics jóvoltából 1800. május közepétől Pruzsinszky már Keszthelyen dolgozott, s valószínűleg 1807-ig állt Festetics szolgálatában, ahol az uradalom területén különböző munkakörökben dolgozott. 1810 után Sárospatakon inspektor. Tessedik Sámuel jakobinus mozgalom iránti szimpátiáját mutatja Pruzsinszky megsegítése is.
3.
A jakobinusok perében Tessediket felszólították, hogy „csendességben” éljen, ezzel leckéztették meg a nagytekintélyű tudóst. A jakobinus mozgalmat vérbe fojtotta Ferenc császár, és a megtorlás keserű következményét Tessedik is tapasztalta, amikor Sándor Lipót főherceg nádor az iskoláknak is hadat üzent, kijelentve, hogy az iskolákat be kell zárni, mert azok működtetése veszélyes, mivel a „népnek nincs szüksége műveltségre…”
A központi támogatás hirtelen megszűnt, ezáltal bizonytalanná vált az iskolák helyzete: így járt Tessedik iskolája is, mert megoldhatatlan problémák merültek fel, hiába kért, követelt, érvelt – meg sem hallgatták. Ez történt 1795 május-júniusában. Hajnóczy búcsúleveléből vált ismertté Tessedik és Hajnóczy bensőséges kapcsolata, ennek köszönhetően zárkózott el Tessedik iskolájának anyagi támogatásától a Helytartótanács. 1795. július 12-én – saját anyagi forrásainak kimerülése következtében – Tessedik bejelentette iskolájának bezárását. Így álltak bosszút Tessediken és az általa alapított iskoláján, mivel Tessedikre nem találtak kompromittáló anyagot a jakobinus mozgalom leleplezésekor.
A magyar jakobinus mozgalom, főként a haladó értelmiség jelentős próbálkozása volt a polgári átalakulás és az ország függetlenségének kivívására, melyet Tessedik rokonszenvvel kísért, ugyanakkor szoros kapcsolatban volt egyik-másik vezetőjével. Erre utal Hajnóczyval, Verhovszkyval fennálló rokoni kapcsolata, barátsága Pruzsinszkyval, Kristóffyval, súlyos összeütközése Lehóczky Pál szarvasi szolgabíróval.
*
Tessedik Sámuel Albertiben született. Nehéz családi körülmények között élte meg gyermekkorát: fiatalon árvaságra jutott. Mint nevelő segített édesanyja anyagi helyzetén. A gyermekkori nélkülözések, ifjúkori tapasztalatai, a hazai, külföldi utazások megmutatták a reális tennivalókat. 1767-ben, egy Isten háta mögötti helyre, elhagyatott községbe, Szarvasra kerül papnak, ahol a nyomor, a babonaság, tudatlanság uralkodik. Elődje, Markovitz Mátyás tudatos munkával próbált kultúrát teremteni; ezt folytatta Tessedik is egy olyan községben, ahol az iskolázás teljesen elhanyagolt volt, és 300 gyermek tanult együtt. Az építkezés primitív, az életmód egészségtelen, a fölművelés nagyon kezdetleges.
Debrecen, Erlangen, Jena, Lipcse, Halle, Berlin gazdagon termékenyítették meg lelkét. Debrecenben a tudós Hatvani professzor tanítványa volt, Erlangenben lebilincselte a gyáripar és a művészet, ott tanult teológiát, orvostudományt, anatómiát, tanulmányozta a közélet intézményeit: árvaházat, vízszabályozást, berlini csatornázást, erdőtermelést. A történelmi események, a társadalmi fejlődés is hatással volt Tessedikre.
Tessedik Sámuel neve és Szarvas a XVIII. századi európai agrár- és neveléstörténelem aranylapjaira kívánkozik. Életében két fő vonás volt a meghatározó: a parasztság szeretete, valamint pedagógiai törekvései az agrárszakember-képzésben. Tessedik úttörőmunkát végzett a korszerű vetésforgó megvalósításában, a szántóföldi takarmánytermesztésben, az istállózó állattenyésztés elterjesztésében. Kísérleteket folytatott a szikes területek javításában. Elsőként alkalmazta a meszes-márgás talajjavítást (digózást). Meghonosította a lucernát, kezdeményezője volt a gyümölcstermesztésnek, a méhészetnek, a selyemhernyó-tenyésztésnek. Szakemberekkel taníttatta a selyemfonást, gyapjúfonást, szövést, artézi kutakat fúratott az egészséges ivóvíz biztosítása érdekében. Tevékenysége kiterjedt a parasztok táplálkozására, lakásviszonyaikra, de a községrendezésre is. A keszthelyi Georgikon szervezésében is részt vett, melynek elnöke volt 1817-től. Újszerű iskolájában könyvtárat, tanműhelyt, tangazdaságot szervezett, melyben tanítók és gazdatisztek oktatását is vállalta.
Nagy körültekintéssel, a legkorszerűbb elvek, igények, gyakorlati követelmények figyelembevételével dolgozta ki a „Tanítók számára szükséges ismeretek körét”, amely a következőket foglalta magába: logika, józan gondolkodás, biológia, természettudomány, Isten felismerése és megtalálása, tanítás helyének megválasztása, számolás, földrajz, történelem, emberi test ismerete (anatómia), zene, vallás, erkölcs, testnevelés és katonai ismeretek, gazdasági és erdészeti ismeretek.
Tessedik nemcsak a szószéken, de a kertben, a mezőn, szőlőben, iskolában, műhelyben, társadalomban is példamutató ember volt. Első feleségétől 13, a másodiktól 5 gyermeke született, és rajtuk kívül még 2 gyermeket is örökbe fogadott. A 20 gyermek közül 1820-ban, Tessedik halálakor még 9 élt.
(Megjelent: 2003. július-augusztusban, 3 részben)
Hozzászólások