Mostanában gyakran álmodom
veled, magam sem értem, miért,
hisz évek teltek el azóta, hogy mi
ketten megegyeztünk: köztünk szó
se lehet szerelemről, és valamiért
a barátságomat sem kérted. Persze
jól emlékszem, a megállapodás
elutasító része nem tőlem eredt, én
csak elfogadtam, beletörődtem.
De az álmokat a jelek szerint nem
értesítette erről senki sem, mert
rendre érkeznek az éjszaka mélyén,
s én reggel, már ébren mindre jól
emlékezem. Elevenen él bennem
az emléked, és az álmok rólad üzennek.
Állok a villamosmegállóban, nézek a
távolodó villamos után, ami elvisz tőlem,
ébren, vagy álomban, oly mindegy, csend
van, a kerekek sem kattognak a síneken.
2024 03 08
Hozzászólások