Reggel felkelni, még álmosan rohanni,
jaj, el ne késs, elkésni szégyen – így
szólt az intelem. Reggel felkelni,
vonathoz rohanni, el ne késs, menni
kell, nem gondolni arra, hogy csak ennyi
lenne az élet? Reggel felkelni, munkába
rohanni, jaj, el ne késs, fejében zengett
az intelem, napra nap, egyik munkahely a
másik után, reggel felkelni, buszhoz rohanni,
csak elérjem a metrót, majd hazafelé az óvodát,
ne az én gyerekem legyen mindig az utolsó.
Menni kellett, rohanni, vágtatni az éveken át.
Csak ennyi lenne az élet? Gondolta néha, de
menni kellett, rohanni tovább, maga után
vonszolva az álmos, síró gyereket, menni kell,
a gyár nem vár, elkésni szégyen, és csak rohant
tovább. Reggel felkelni annyi éven át, csak el
ne késs, gondolta, míg egy napon végre
elcsitult az élet, megállt a rohanás. Csak ennyi volt
az élet? Aki tegnap még eleven, az mára holt,
nem kel fel reggel, nem rohan tovább.
Végigtekint az életén, és lehajtja fejét.
Csak ennyi volt.
2024 03 07
Szóljon hozzá!