zöldje nyakunkig ért
újvilágnak neveztük, amíg
zarándokoltunk partjain
fény harapott a ködbe
sóhajjal legyezett valaki
a csöndnek roppant súlya lett
zajt akartam hirtelen
szirénákat hallani
annyira féltem,
hogy nem tudunk,
és meddig tartana,
ha egymással valamit
mégis kezdeni
Szóljon hozzá!