CSELLENGŐ CSEND
Ha meghal a fény, s rád tör
Borotválatlanul a kócos éj
Halld, ahogy a kóbor csend
Némán kopog az ablakon
Engedd be, kínáld meg sóval
Hívd meg egy borra – szótlan
Ne zaklasd, pihenni jött ő is
Vágyait már régen felfalta
Dühös nappalok dübörgése
Fogadd öledbe angyalarcát
Simogasd kék göndör haját
S mesélj neki a borzas hóról
A Kilimandzsáró tetején
A sötétség kellős közepén
Úgyis elolvad minden álmunk
Ha feltámad a nyughatatlan
– Csikorgó hajnali fény
Szóljon hozzá!