(Diogenész: „EMBERT keresek!”)
Tudom: minden úgy hagy el, ahogy megvár.
Sajnálkozva fog körbe, mi kivet.
Nyakig önmagamban, mint a lekvár,
édes kéjjel majd kiráz az ideg.
Minden ígéret csak égre kent nektár,
hazug kakukk a tarkómon liheg.
A károgás a legjobb őszi reklám,
az idén sem hagy cserben a hideg.
Az ég mennybemenetelektől hangos,
egymást előzgeti a sok furfangos,
míg lent lámpással járkál a világ.
Ó, Kor! Te szégyentelenül szép ókor.
jó annak, ki jó helyen van, és jókor,
virulhat, mint hordón a borvirág.
A végtelen átlóján sorozatból
Szóljon hozzá!