Egyszer, nagyon régen, a Dunántúl még tökéletes síkság volt. Akik itt éltek, mindig csodálkoztak, milyen szép, sima ez a föld. Itt, ezen a területen, egy gazdának volt egy nagy birtoka. Olyan nagy volt, mint a Balaton, mert épp ott terült el a földje, ahol ma a Balaton fekszik. Egy szép napon kiment a földjére dolgozni. El is kezdett kapálni, ám az egyik kapacsapásnál megnyílt a föld, és abban a pillanatban megjelent az ördög.
– Miért zavarsz nyugalmamban? – kérdezte az ördög.
– Én zavarlak? – válaszolta a gazda felháborodva. – Hiszen te szakítottad ketté a földemet.
– Nem akartam, véletlen volt.
De ekkor már szállt a kapa az ördög felé. A gazda el akarta tenni láb alól az ördögöt. Ám erre az ördög is rájött, és a környékbeli folyókat, patakokat mind beleirányította abba a mély gödörbe, amit ő csinált.
Így keletkezett a Balaton. Holdfényes éjszakákon még napjainkban is feljön a Balaton vízéből megcsodálni a művét.
Hozzászólások