Az elsősorban természetíróként ismert szerző novelláira és verseire is felfigyelhetett már a lapok, folyóiratok, antológiák olvasóközönsége. Hat önálló elbeszéléskötetét követően – ízléses kivitelű, nemes-veretes tartalmú […]
Továbbképzési lehetőséggel és pénzjutalommal járó művészeti pályázatot írt ki a Henkel kelet-közép-európai regionális vállalata, 28 országból várják az alkotók jelentkezését. A Henkel 2002-ben alapította a díjat, és évente más és más művészeti alkotóterületen hirdeti meg a versenyt.
Az utazás minden ember közös álma. Eljutni valahonnan valahová, látott és megélt tájak, események, emberek által gazdagodni. Még az örök nap is másmilyen ott, ahonnan elindultunk, mint ott, ahova megérkezünk. Akárha, az időt tennénk gazdagabbá, teljesebbé azzal, ha nekiindulunk ismeretlen tájakat felfedezni. Juhani Nagy János könyve nem csupán a térben, hanem az időben is utazásra szólít.
Mess Béla professzor – szerzőtársunk – szenvedélyeiről a most megjelent kötet alcíme ad felvilágosítást: tudományos kutatás és vadászat. Mindkét téma igen vonzó, azoknak is, akik egyiket sem művelik, hiszen izgalmas, sokak által ismeretlen területekre ad bepillantást a szerző. Az alábbi idézet a 79. életévében lévő professzor életpályáját bemutató könyv Javakor vagy fénykor című fejezetéből való.
Aki most találkozik első ízben a „bolyongóval” és tükörvilágával, joggal lepődik meg. Mi ez az írás? Útikönyv vagy önvallomás, nemzetközi szakácskönyv vagy művészettörténet? Egyik sem, és mégis mindez együtt. Egy sokat utazó, mindenre kíváncsi, érdeklődő, nyitott ember, jobban mondva asszonyember groteszk humorral megírt élménykönyve a világról. A szerző első kötetében India, a Távol-Kelet, Ausztrália és Új-Zéland tájaira kalauzolta el olvasóit. Mostani bolyongásainak színhelye a Földközi-tenger vidéke és Afrika.
Rá nem lehet, csak derűsen emlékezni. Ha néha, főleg az utóbbi időben, betegségektől gyötörten is megjelent a Törzsasztalunknál, mindig vidám volt, sosem traktált a nyavalyáival. Szája sarkában mindig ott rejtőzött a „Samukás” huncut mosoly. Bölcs, idős korára is meg tudta őrizni a csibészes gyermek-arcát.
Minden szép, csendes,
Idilli.
Körülleng a kedves gyengédség.
Terroristák bombáitól retteg a világ. Eközben a szakértők a hagyományos bombáknál sokkal pusztítóbb megoldások lehetőségét tárják elénk.
Néhány hete egy múzeumi-egyetemi program keretében Bolognában jártam, s innen jutottam el egy napra a Pó folyótól délre fekvő Parma városába. (Gondolom, rögtön olvasóim eszébe ötlik néhány itteni – ínycsiklandó – fogalom; a világhírű sonka, illetve a sajt; hiszen e városban minden sajtot parmezánnak nevezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy természetesen az igazi ezen a néven különleges erjesztéssel és fűszerezéssel készül.)
Egyszer, nagyon régen, a Dunántúl még tökéletes síkság volt. Akik itt éltek, mindig csodálkoztak, milyen szép, sima ez a föld. Itt, ezen a területen, egy gazdának volt egy nagy birtoka. Olyan nagy volt, mint a Balaton, mert épp ott terült el a földje, ahol ma a Balaton fekszik. Egy szép napon kiment a földjére dolgozni. El is kezdett kapálni, ám az egyik kapacsapásnál megnyílt a föld, és abban a pillanatban megjelent az ördög.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
