Kassák miatt
ez a régi fotó
a bátyámék lakásában készült 1988-ban
szerettem náluk
igazi otthonuk volt
rengeteg könyvvel
gőzölgő húslevessel
frissen sült pogácsa illatával
gyereknevetéssel
táncházba indultam éppen
a testvérem kapott le
ő mindig azt mondta
látom megint mész guzsalyazni
g u z s a l y a z n i
így mondta
neki viccesnek tűnt hogy valaki táncházba jár
és ráadásul szereti
ilyenkor
(gyakran máskor is)
szép fehér alsószoknyát viseltem
(ügyeltem rá hogy látszódjék a csipke)
a karkötőim közül a fehér gyöngy volt a kedvencem
magam fűztem
a kék kendőre is tisztán emlékszem
amivel összekötöttem a hajam
nagy beától kaptam
sosem értettem hogyan tudott megválni
egy ilyen gyönyörűségtől
valószerűtlenül szép árnyalatban játszott
é l e t k é k
talán így nevezhetném a színét
meg a cipőre
olyan jó volt táncolni benne
amint megszólalt a zene örömmé vált minden
az arcom kipirult
a lábam alig érintette a talajt
szinte repültem
még tudom a lépéseket
és arra is jól emlékszem
ketten kellenek a tánchoz
Szóljon hozzá!