Didergő fényben • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Didergő fényben

Didergő fényben
ülök a kertben.
A nyár illatával
számban, szívemben.
A nyár színei
szememben.

Kezemben megsárgult
fűcsomó, szinte már
széna. Fészeknek
jó lenne kikeletkor.
Most minden kihalt,
minden néma…

Telik a magtár,
a csűr, a hordó.
Zúg a gép,
forog az orsó…
Betakarítás ez,
vagy takarodó?
S hány lesz még?
kérdem magamtól.

Hirtelen köd borul
a kertre. Megrezdül
a szőlő ázott levele.
Hamuszínű pára
hull halántékomra…

Higgyem, hogy mindez
csak ugratás, tréfa?
Vagy szeszélyes sors
játéka, mely a sövény
mögül figyel.

Hogy mit keresek
még mindig itt…
Végképp nem hiszi el.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Didergő fényben”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés