Didergő fényben
ülök a kertben.
A nyár illatával
számban, szívemben.
A nyár színei
szememben.
Kezemben megsárgult
fűcsomó, szinte már
széna. Fészeknek
jó lenne kikeletkor.
Most minden kihalt,
minden néma…
Telik a magtár,
a csűr, a hordó.
Zúg a gép,
forog az orsó…
Betakarítás ez,
vagy takarodó?
S hány lesz még?
kérdem magamtól.
Hirtelen köd borul
a kertre. Megrezdül
a szőlő ázott levele.
Hamuszínű pára
hull halántékomra…
Higgyem, hogy mindez
csak ugratás, tréfa?
Vagy szeszélyes sors
játéka, mely a sövény
mögül figyel.
Hogy mit keresek
még mindig itt…
Végképp nem hiszi el.
Hozzászólások