Álmokban levés: egyenként-külön
Ház csendjében nevelt szívem
átvérző lélekkötésében
lélegzeteddel hiányzol
kedves érinthetőségeddel
összes hajnaloddal
Tét nélküli estjeim
felgyűlt avarillata
okos és szép mondatok felé sodorna
ha volnál szemedtől ágyékodig jelenvalóan
– mondhatón-mondhatatlanul –
EGY VERSBEN EGY MESÉBEN
VALAMIKOR ELINDULTAM MÁR FELÉD
A LERÓTT TÁVOLSÁGHOZ MÉRTEM CSEKÉLY HITEM
hogy maholnap mégis Rád találjak
Gyötörnélek űznélek hajtanálak
virágszirmokból teremteném valódi arcodat
Folyóvízbe veszejtenélek – hogy kíntól fuldokolva
a hullámsírból visszavágyjalak –
Szavakra serkentenélek s elhallgattatnálak
ecetért-mézért álmaidba járva
temetném magam aztán kőbe fémbe fába
s fájnék örökvalóan kincsek tékozló őszén
érzéseim anyai aranyhold világával
a szívvidékem télmenetét az értő csöndeket
jövendőn látnám szemeid gyönyörűségéül
forró könnyek között a hideg szobamélyben
hallgatag fogadnám Karácsony virradó hajnalát
Boldogság-palotádul szolgálnám angyalát
s őrült-ihletetten rágyújtanám a városra
az opálszín-hályogosra befagyott tavakat
tapostatván csillagménessel múló hamuvá
különös-koloncos világ-árva árnynak-szánt isten-magam
(Tekintet, 2006/2. szám)
Szóljon hozzá!