A Magyar Levéltárosok Egyesülete, a hazai levéltáros társadalom szakmai szervezete ez évben először szokásos évi szakmai, háromnapos vándorgyűlését a mai határokon túli Zentán rendezte 2024. július 1-től július 3-ig. A több hónapos, szisztematikus szervező munkát igényló előkészületek rendben zajlottak le. Ilyenkor mindenre kellett gondolniuk a szervezőknek a program-összeállítás, a jelentkezés, a vendéglátókkal való kapcsolattartás, a szakmai előadásokra való fölkérés, a szabadidőprogram összeállítás, a szálláshelyek kérdései, az oda való eljutás és a majdani hazaérkezés, a csoportos és az egyéni kérések teljesítése, és még számtalan, menet közben fölmerült kérdés esetében.
Dr. Bodor Mihály barátommal, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltára nyugállományú főlevéltárosaiként már jó előre megszerveztük az utat, igénybe véve a fővárosi központ, és egykori munkahelyünk segítségét is. A konferenciát megelőző nap, vasárnap délelőttjén keltünk útra autóbusszal Pécsről, Baján át Szegedre, ahol nemsokára a zentai vendéglátók mikrobusza vitt bennünket át a határon, egészen Zentáig – több, más helyről jött levéltáros kollégával együtt. Voltak viszont kollégák szép számmal, akik egy nappal később, vagy gépkocsival jöttek, így a baranyai levéltáros kollégák is.
A szép, külvárosi panzióban kijelölt szálláshelyünk elfoglalása után máris városnézésre mentünk. Az éves konferenciánk úgy zajlott le most is, hogy az első nap délelőtt központi helyen – jelen esetben a díszes városházán – magyar és szerb vezetőket, hazai és külföldi levéltárosokat köszöntötte a vándorgyűlést elnöklő dr. Kenyeres István egyesületi elnök, majd a kitüntető díjak átadása után összefoglaló előadások zajlottak le. A híres főlevéltáros kolleginánkról, az MTA doktoráról, Dóka Kláráról (1944-2012) elnevezett díjból nagy örömünkre Borsy Judit nyugalmazott baranyai főlevéltáros, és Damásdi Zoltán pécsi egyházmegyei levéltáros is részesült.
A második nap délelőttjén folytatódott a szakmai előadások sorozata, immár új helyszínen, az ultra modern MATE Zentai Konzultációs Központjában. A neves szakemberek által tartott előadások a Nemzetközi-, a Forrásközlő-, az Informatika-, az Állományvédelmi-, az Oktatás- és tudománytörténeti-, a Levéltár-pedagógiai- és a Gazdasági Szekcióban hangzottak el. Természetesen az utolsó nap délelőttjén – ismét a városháza dísztermében – is zajlottak szakmai előadások.
Mind az első, mind a második nap délutánja a városnézés mellett a helyi híres helyszínekkel való megismerkedések jegyében teltek el, és mi kihasználtuk a lehetőségeket. A városi múzeum és a zsinagóga, a Zentai Csata Emlékkilátó, a Történelmi Levéltár, a Régi Mesterségek Háza, a Réel Csokoládé-manufaktúra, az Avator Sörfőzde szerepelt a sorban. Külön érdekességként említem meg, hogy minden évben kispályás levéltáros labdarúgó bajnokság is zajlik, ez évben sem volt ez másképp – mindjárt az első nap délutánján.
Reggelit szálláshelyeinken kaptunk, míg az ebédeinket a központi Royal Szálló nagytermében fogyasztottuk el. Az első nap estéjén ugyanitt – éjszakába nyúlóan – díszvacsora után zenés-táncos mulatság vette kezdetét, mint minden alkalommal, és büszkén írhatom le krónikásként, hogy ez esetben is alkalmam volt tánctudásom bizonyítására, amelynek során hölgyek voltak „segítségemre…”
Mondanom sem kell, ilyenkor nagy lehetőség adódik az ország és a határon túli területek levéltáros kollégáival való kötetlen találkozásokra, ismerkedésekre, kapcsolatok kiépítésére. Külön hasznosak ezek a találkozók mindannyiunk számára. Természetesen ki kell emelnem a vendéglátóink érdemeit, amelyek minden téren segítették ottlétünket.
Szólnom kell még arról a fontos tényről, hogy a nemzetközi és a határon túli kapcsolatok bővítése, elmélyítése jegyében összefoglaló előadások hangzottak el a helyi levéltárügy mellett a Kárpát-medencei szakmai munkáról is, amely bizonyította a hazai és a szomszédos országok levéltárai sokrétű kapcsolat-rendszerét. Mivel elsőként a határt Szerbia felől lépte át a konferenciánk, a vajdasági – ezen belül a zentai – levéltárügy hangsúlyozottan került szóba.
Ki kell emelnem az országos szervezetünk áldozatos munkáját – dr. Kenyeres István elnökünkkel az élen –, amely létrehozta ezt a sokáig emlékezetes konferenciát. Zárszójában joggal említette meg ezeket is, és közölte: a jövő évi, szintén három napos vándorgyűlést Balatonfenyvesen tartjuk, május végén. Számomra külön öröm, hogy mint mindig, most is hódolhattam fotós-krónikás szenvedélyemnek is, és nagyon sok helyi és „konferenciás” fényképpel lettem gazdagabb…
Hozzászólások