A pécsi-baranyai zsidóság kálváriája 1944 tavaszán-nyarán a „Dunántúl” híradásai nyomán (1.)

Mint köztudott, hazánkat a német csapatok az Adolf Hitler és Horthy Miklós közötti klessheimi, március 18.-i találkozó után, 1944. március 19.-én, vasárnap szállták meg. A pécsi konzervatív-katolikus napilap, a „Dunántúl” (1911-1944) utána 1944. március 21.-én, kedden jelent meg. Sem a címlapján, sem sehol erről azonban nem adtak hírt. Berlini távirati forrásokra hivatkoztak, amikor március 20.-i keltezéssel a következő főcímeket közölték az első oldalon. „A Szovjet a döntő német záróállásokat sehol sem tudta áttörni, Vranicát kiürítették a németek – A Bug középső szakasza és a Dnyeszter között erősödött a vörösök nyomása – Tarnopol környékén a sikeres német ellentámadások nagy veszteségeket okoztak a bolsevistáknak. A keleti arcvonal gyújtópontjain súlyos elhárító harcok dúlnak.” A szerkesztőségi vezércikk címe is egészen más volt: „Az élet nem áll meg,” amely – minő fordulat –, a tavasz eljöttét ecsetelte a természetben…

Nézzük akkor a „Dunántúl” 1944. március 22.-i szerdai számának első oldalát. Itt március 21.-i ismételt berlini híradással találkozunk, amelynek hosszú főcíme a következő. „Eredménytelenek a szovjet erők minden támadása. A német ellentámadások több helyen behatoltak az ellenséges vonalakba – Két helyen fokozódott a szovjet ellentámadások dühe.” A „Szomorú emlékek” című vezércikk pedig az 1919.-es Tanácsköztársaságról emlékezett meg.

Amikor azonban a lap 1944. március 23.-i csütörtöki számának első oldalára pillantunk, már a következő főcímmel találkozunk, budapesti keltezéssel, március 22.-i dátummal. „Sztójay Döme az új magyar miniszterelnök. Közös megegyezés alapján német csapatok érkeztek Magyarországba, hogy a magyar nemzet a közös ellenség, és különösen a bolsevizmus leküzdésében, minden erő mozgósításával, és átfogó biztosítékok megteremtésével támogatást kapjon. Az új kormány tagjai: vitéz Rátz Jenő, vitéz Jaross Andor, Reményi-Schneller Lajos, Jurcsek Béla, Szász Lajos, Kunder Antal, Antal István és Csatay Lajos. A magyar és német nép közötti régi barátság és fegyvertársi együttműködés szellemében Magyarország minden segítő eszközét latba vetik a közös ügy végső győzelme érdekében.”

Érdemes magát a cikket is idézni ezekben a szomorú történelmi napokban. „Budapest, március 22. – A Magyar Távirati Iroda jelenti: Abból a célból, hogy Magyarország a háromhatalmi egyezményben szövetkezett európai nemzeteknek a közös ellenség ellen közösen viselt háborújában, különösen pedig a bolsevizmus hatásos leküzdésében, minden erő mozgósításával, és átfogó biztosítékok megteremtésével támogatást kapjon, közös megegyezés alapján német csapatok érkeztek Magyarországba.

A lemondott eddigi kormány helyébe a Kormányzó Úr Őfőméltósága Sztójay Döme berlini magyar követet bízta meg az új kormány megalakításával. A kabinet a következőképépen alakult meg: Miniszterelnök és külügyminiszter: Sztójay Döme. Tárca nélküli miniszter és miniszterelnök helyettesítésével megbízva: vitéz Rátz Jenő. Belügyminiszter vitéz Jaross Andor. Pénzügyminiszter: Reményi-Schneller Lajos. Földművelésügyi miniszter, a közellátásügyi miniszter ellátásával is megbízva Jurcsek Béla. Iparügyi miniszter: Szász Lajos. Kereskedelem és közlekedésügyi miniszter: Kunder Antal. Igazságügy miniszter, a vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendők ellátásával is megbízva: Antall István. Honvédelmi miniszter: nemes Csatay Lajos.

A két szövetséges kormány egyetért abban, hogy a megtett intézkedések hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a magyar és a német nép közötti régi barátság és fegyvertársi együttműködés szellemében Magyarország minden segítő eszköze a közös ügy végső győzelme érdekében latba vettessék.

A Kormányzó Úr Őfőméltósága szerdán délután 5 órakor kihallgatáson fogadta Sztójay Döme miniszterelnököt, és a hivatalba lépő kormány tagjait. A kihallgatás után Sztójay Döme miniszterelnök, majd a kormány tagjai a királyi palota szertartás termében letették a hivatali esküt a Kormányzó Úr Őfőméltósága kezébe.”

Alatta újabb főcím, újabb tudósítás. „A hagyományos magyar-német fegyverbarátság a biztosítéka Magyarország jövőjének.” És maga a cikk. „Szerda este felengedett a feszültség. Új kormány vette kézbe az ország ügyeinek vezetését. Az ország népe fellélegzett, és reményteljes várakozással tekint a kormány munkája elé. A legnehezebb időkben, amikor a világháború szinte tetőpontjához ért, vállalja a súlyos munkát Sztójay Döme kormánya.

A feladatok nagy tömege vár megoldásra. A háborús helyzet szabta viszonyok között a kormány felelősségteljes munkáját egyedül nem képes ellátni. Szüksége van a magyar nép széles rétegeinek megértésére, bizalmára és támogatására. Ne a pillanat hangulata irányítsa gondolatainkat, hanem a lelkiismeret.

Egybe kell forrnunk mindnyájunknak, és egy percig sem szabad elfelejteni, hogy ebben a hatalmas erőmérkőzésben nekünk is meg kell találni a helyünket, meg kell találnunk azokat a kötelesség parancsolta feladatokat, amelyeknek lelkiismeretes elvégzésével nemcsak a nehéz helyzetben lévő kormány munkáját könnyítjük meg, hanem a nemzet érdekeit és jövőjét szolgáljuk. Nincs és nem lehet más cél, mint szövetséges fegyvertársunkkal győzelmesen befejezni a háborút.

Sztójay Döme miniszterelnök magával hozza a katona minden erényét, és a diplomata minden ügyességét. A személye a becsület politikáját, erélye a határozottságot jelenti. Kormányának tagjai ugyancsak ismert, becsült közéleti szereplők. Rajtunk is múlik, hogy munkájuk eredményes legyen.

Ezért félretéve mindent, adjuk meg munkájukhoz, az ország vezetésének súlyos gondjaihoz az egyetemes bizalmat, és mindnyájunk lelkes munkáját állítsuk az ország egyetemes érdekének szolgálatába.

A magyar társadalom, amikor örömmel és bizalommal köszönti az új magyar kormányt, egyben üdvözli azt a hagyományos magyar-német barátságot és fegyvertársi együttműködést is, amely Magyarország külpolitikájának a Gömbös Gyula örökségeként mindig alapvonala volt, és amely a jövőben is rendületlenül fel fog állani.

A magyar nemzet sorsközösségben él a német néppel, a Duna medencében, ez a sorsközösség irányítja politikai vonalvezetését, és ezt a közös politikai együttműködést az őszinte barátság, a lelki és szellemi adottságok fűzik szorossá, mert ez a közös együttműködés biztosítéka Magyarország jövőjének. Ennek a közös harcnak és a közös győzelemnek rendületlen hitében köszöntjük a hagyományos német-magyar barátságnak és fegyvertársi szellemnek képviselőit, a harcokban megedzett legendás dicsőségű német véderőnek hozzánk érkezett csapatait is.”

Amint látható, teljes német befolyás érvényesült a pécsi újság szellemiségében, és ez nem volt váratlan, ugyanis már az előző évek híradásait is ez jellemezte. Ami még súlyosabbá teszi a következő hónapok híradásait, az a szellemiség, amely a zsidó-kérdésben nyilvánult meg. És – amint a következő részekben látni fogjuk – ez már olyan bűn-sorozatot indított el, amely joggal válthatja ki az utókor megvetését.

De ne rohanjunk előre, lapozzunk tovább, nézzük meg, a zsidókérdés újra mikor „lopakodik”, majd „robban be” a híradások által a pécsiek-baranyaiak tudatába, és válik egyre nyomasztóbbá, majd „szívja el a levegőt” embertársaink egy részétől, hogy aztán az a fizikai pusztulásukhoz vezessen – az emberiség, és benne a pécsiek-baranyaiak szégyenére!…

A második oldalon a kormány tagjainak fényképes életrajzát találjuk, és aki ma is olvassa ezt, nem lehet kétsége: ezek az urak mindenben kiszolgálják-kiszolgálták ezt a rontó szellemiséget. Természetesen tovább folytatódott a világháború – különösen a keleti front – eseményeinek német oldalról történő szellemiségben való tálalása, és mind a hazai, mind a helyi hírek között egyre inkább a lakosságra fokozódóan ható háborús valóság a mindennapokban is jelentkezett már.

Minden esetre árulkodó volt az a főcím, amelyet a lap március 24.-i számának első oldalán közöltek: hiába maradt a helyén Horthy Miklós kormányzó, „a budapesti kormányváltozás az ország életének minden vonatkozásában jelentős belpolitikai kihatásokkal jár – írta a Transkontinent Press (berlini forrású) levelezője.”

Igaz ugyan, hogy ezekben a napokban német és magyar részről igyekeztek azt is hangsúlyozni, hogy „Magyarország és Németország rendszabályokat tettek, amelyek Magyarország önállóságát és jogait nem csorbítják,” illetve „Magyarország kormányzójának mindenütt nagy tiszteletben tartott személye záloga a szebb magyar jövőnek,” de a lapban azt is olvashatták a pécsiek, baranyaiak, hogy a március 20.-i Kossuth-ünnepségek elmaradtak a fővárosban, a színházi és mozi előadások március 23-án indulhattak meg, de a zenés-táncos rendezvények akkor sem.

Palos Bernardin tankerületi igazgató elrendelte, hogy a tanulók iskolába menet és jövet kivételével csak szüleikkel együtt léphetnek utcára, a tanévet pedig a húsvéti ünnepek előtt lezárták. A pécsi színház és a mozik pedig korábbra tették előadásaikat. Az akkori két neves napilap, a „Dunántúl” és a „Pécsi Napló” kétszer egy héten 8 oldal helyett 6 oldalt adott ki a papírhiányra hivatkozva. A heti húsfejadag továbbra is 30 dekagramm volt.

Ugyanakkor Adolf Hitler már március 22.-én leváltotta Dietrich von Jagow addigi német nagykövetet, és Edmund Veesenmayert nevezte ki helyére. Jurcsek Béla közellátási miniszter március 23.-án pedig többek között bemutatkozó beszédében kijelentette: „A zsidókérdés megoldása mellett szükség van sok félbemaradt intézkedés megoldására is.” Március 27.-én jelentette a Magyar Távirati Iroda (MTI): Baky László belügyi államtitkár lett…