Oroszország volt a 2005. április 21-24 között megrendezett XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. Brazília nem vett részt a fesztiválon, Paulo Coelhot ők hívták meg. Coelho 1947-ben Rio de Janeiróban született, az ABL (Brazil Irodalmi Akadémia) tagja. Akkor megjelent könyve, a Zahir magyarországi megjelenésével szinte egy időben érkezett hazánkba. A végtelenül szimpatikus, szerény írót egyesek a szavak alkimistájának tartják. Korunk egyik legjelentősebb szerzője. Könyveit már több mint 150 országban ismerik, vallási hovatartozástól és kulturális elkötelezettségtől függetlenül. Eddig 56 nyelvre lefordított művei nemcsak a sikerlistákat hódították meg, de társadalmi és kulturális vitákat is kiváltottak. Könyveinek gondolatvilága, filozofikus jellege és témaválasztása már több millió olvasót segített új utak keresésében, világszemlélete formálásában.
Feleségével, Christina Oiticicával közösen intézetet alapított, ami hátrányos helyzetű brazilokon, főként gyermekeken és időseken kíván segíteni. Az akkor megjelent Zahir előtt 2001-ben „Az Alkimista” és a „Veronika meg akar halni”, 2002-ben „Az ördög és Prym kisasszony”, majd 2003-ban „A Piedra folyó partján ültem” jelent meg magyar nyelven.
A budapesti Gellért Szállóban 2005. április 20-án megtartott nemzetközi sajtótájékoztatón a harminc meghívott újságíró között én is ott lehettem. Mielőtt a kérdésemet és a válaszát ismertetné, néhány szó a sajtótájékoztatóról. Paulo Coelho a látogatásának okáról és karrierjéről beszélt. Az eseményen ügynöke, Monica Antunes is jelen volt. Coelho visszaemlékezett 1982-es budapesti látogatására, és megosztott néhány személyes történetet. Elmondta, hogy „Zarándoklat” című könyvének sikere után a Szent Jakab-zarándokút látogatottsága jelentősen megnőtt, és ennek elismeréseként Santiago de Compostela egyik utcáját róla nevezték el. Az újságírók nagy érdeklődést mutattak, a sajtótájékoztató baráti hangulatban zajlott, indiszkrét kérdések nélkül. Az esemény végén az újságírók megtapsolták az írót.
Szarvas István: Mr Paulo Coelho, pár évvel ezelőtt azt mondta nekem egy brazil költő, hogy hasonlóság van a brazil és a magyar nyelv között. Ön hogy látja? Eljut a magyar irodalom Brazíliába?
Paulo Coelho: A két nyelv között én nem érzem a hasonlóságot. Nagyon komoly probléma a fordítás. Ez eléggé limitálja azt a lehetőséget, hogy Brazíliában megismerjék a magyar irodalmat és kultúrát. A mai irodalmat még nehezebb lefordítani. Sajnos az országhatárokon nem megy át az irodalom. Tegnap hosszan beszélgettem egy magyar kollégámmal arról, hogy a magyar történelemből Attilát rossz fordítás miatt barbárként ismerte meg a világ, pedig ő teljesen más értékrenddel rendelkezett.
Megkértem, üdvözölje a Hetedhéthatár Magazin olvasóit. Az akkor még nyomtatásban megjelenő Hetedhéthatárra írva ezt meg is tette, és kért egy példányt a lapból.
Majd mindketten Obrigadót mondtunk egymásnak.
Szóljon hozzá!