Apátlanság szonettje
Korcsosul a világ, sok család csonka,
oda az idill, hol gyermekarc üde,
de mélyen hallgat a fényező szonda,
kikre is száll az apátlanok dühe?
Olyan anyára marad egy nemzedék
ki sikert hajszol, és férj nélkül marad,
bár az utódot közösen nemzették,
azt hiszi szabad, de düh ég és harag.
Nincs már tekintélyelv, a lélek elég,
mintákat keresve bandákhoz tapad,
aki még nem érzi, mi a veszteség.
A fiú drogos lesz, a leány cafat,
múltjukat egyszer talán átfestenék,
de a címke örökre rájuk ragad.
Válaszvers Tölgyes Andrásnak
Apátlanul versére
Szóljon hozzá!