Hurrá, idén falun nyaralok! Gerendás mennyezet, tiszta levegő, szénaillat és főleg csend, áldott, enyhet adó borogatás a városi ember benzingőzös agyára. Kinyitom az ablakot, hogy benézhessen a csillagfényes ég. Valaki a szomszédban épp trágyát hord a marhák alól, de istenem, így van ez falun! Majd csak elszivárog valahova az a szag.
Elnyúlok a hűs dunyha alatt, de még egy ideig forgolódok: idegen helyen mindig nehezen jön álom a szememre. Minden mozdulatomra megzizzen alattam a szalmazsák. Frissen tölthették, mert még kemények a szalmaszálak, lelkiismeretesen szurkálják a vesémet, a nyakszirtemet meg mindent. Tűröm, hiszen ez ingyenes, mármint az akupunktúra-kezelés. Nem számítottam arra, hogy falun memóriahabos ágyba fektetnek, de arra sem, hogy kies vidékünkön manapság valaki még mindig szalmán alszik.
Éjfél körül valaki azt énekli az ablakom alatt, hogy kerekes kút van az udvarán. De inkább, csak mondikálja, rekedten, zavarosan, mert se hangja se ereje már az énekléshez. Ezt pótolandó, néha keservesen elkurjantja magát, mire gazdámék kutyája hosszú, kitartó üvöltéssel tercel. Szóval az első falusi éjszakámnak lőttek. Elalvásról már szó sem lehet. Milyen jó neki, mármint az ablakom alatti részeg atyafinak: még egy közönséges orgonabokor tövében is kiadósan tudja húzni a lóbőrt. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy rezeg az ablakom a horkolásától. Jobbnak látom becsukni, mire az atyafi felébred. Azt üvölti, hogy de szép barna kislány van a szomszédjában. Tökrészeg, de a memóriája nem hagyta cserben: pont onnan folytatja a szöveget, ahol abbahagyta. Szóval nem keveri össze a szezont a kerekes kúttal.
Visszafekszem a nagyanyámkori ágyba, ahol ismét kezelésbe vesz a szalmazsák. Fél órányit akupunktúrázhattam, mikor akkora csattanás hallszik az utcáról, mintha villám csapott volna bele az említett orgonabokorba. Hat óra körül lehet az idő, mert indul a csorda a legelőre. Bezzeg a pásztornak olyan friss a hangja, mint a kommandói mozdony fütyölőjének: Hejde hej Sári, az istenit a bendődnek, megint nem adtak enned otthon?
Még tiszta szerencse, hogy nem kell az ébredéssel szöszmötölnöm. Olyan pihent vagyok, mint az este lefekvéskor. Kitárom ablakom a falusi illatoknak és elkezdek csomagolni.
Szóljon hozzá!