Április utolsó napjaiban számos, zsidókra vonatkozó rendelkezés jelent meg. A hónap hátralévő napjairól szóló írásom tehát ezeknek az első részéről szól. A 28.-i, pénteki számában például hosszan taglalta az újság azt a kormányrendeletet, amely előző napi keltezéssel, a zsidó lakások igénybevételéről, és a falvakban-városokban élő zsidók át-, illetve összeköltöztetéséről látott napvilágot – a Magyar Távirati Iroda (MTI) nyomán. (A cikk köztes címeit különválasztva közlöm.)
„…Köztudomású, hogy a zsidók anyagi helyzetük folytán, különösen a városokban és községekben számarányukat tekintve, lényegesen kedvezőbb lakásviszonyok között élnek, mint a nem zsidók. Éppen ezért a zsidókérdés rendezése során a lakásviszonyok terén is meg kell az egészségesebb állapotokat teremteni.
Ezt célozza a hivatalos lap pénteki számában közzétett rendelet. A rendelet szerint lakáshoz juttatás, valamint a közhivatalok és közérdekű intézmények elhelyezése céljából az alábbi esetekben lehet zsidó lakást igénybe venni.
1. Ha a zsidónak ugyanabban, vagy más helységben más lakása van.
2. Ha a zsidó rendelet hatályba lépése előtt öt éven belül ugyanabban a helységben fel- vagy lemenő rokonoknál vagy testvéreknél azokkal legalább 3 hónapig együtt lakott, feltéve, hogy a zsidónak vagy rokonának az együttlakás óta családi körülménye nem változott meg úgy, hogy a lakás a zsidónak és családjának újból való befogadására elégtelen.
3. Ha a zsidónak a lakása a bentlakók lakásszükségletét foglalkozásuk és egyéb személyes körülményeik figyelembevételével meghaladja.
4. Ha a zsidó a lakást teljes egészében albérlet útján hasznosítja.
A zsidó háztulajdonos nem mondhat fel keresztény bérlőjének.
A kettős lakás tényének megállapításánál számításba kell venni az olyan lakást is, amely nyaralás céljait szolgálta, ha az téli-nyári lakásra alkalmas, valamint az olyan lakást is, melyet a zsidó más zsidó személy részére bérel. A lakás, vagy lakás céljára használt egyéb helyiség bérletét zsidó bérbeadó nem zsidó bérlővel szemben rendes felmondással nem szüntetheti meg.
A rendelet felhatalmazást ad a zsidók lakóhelyének kötelező határral való kijelölésére is. A 10 ezernél kisebb lélekszámú községekben a törvényhatóság első tisztviselője elrendelheti az ott lakó zsidóknak más községbe, illetve városba való átköltöztetését, a 10 ezernél nagyobb lélekszámú községben és városban pedig a törvényhatóság első tisztviselőjeként rendelkezhetik, hogy a zsidók a városnak, illetve községnek csak meghatározott részeiben, utcáiban, esetleg kijelölt házakban lakhatnak.
A zsidóknak meghatározott városrészekbe, utcákba, illetőleg házakba való tömörítésével kapcsolatban az ott lakó nem zsidó személyeket átköltözésre lehet kötelezni. Arra az esetre, ha az elköltözésre kötelezett zsidók iparügyletét, haszonbérletét, vagy bármi más vállalatát személyes közreműködésével tovább vezetni, vagy felszámolni nem tudja, a rendelet úgy intézkedik, hogy a községi elöljáróság, illetve a polgármester előterjesztést tesz a gyámhatósághoz, gondnok kirendelése iránt.
A rendelet hatálya azokra a zsidókra terjed ki, akik a megkülönböztető jelzés viselésére kötelesek. A rendelet az egyes rendelkezések megszegését hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő kihágásnak nyilvánítja.
A hadműveleti területekhez közel eső országrészt már teljesen zsidótlanították (sic!).
Budapestről jelenti az MTI. Az Esti Újság értesülése szerint az illetékes hatóságok először a hadműveleti területhez közel eső országrészen hajtották végre a városok és falvak teljes zsidótlanítását. Erre azért volt szükség, mert az utóbbi időben ezeken a területeken rengeteg kémkedési ügy bizonyította, hogy a zsidóság szoros összeköttetésben áll az ellenséges erőkkel. Ungvár, Munkács, Beregszász, Máramarossziget és Huszt térségében, városokban és falvakban a zsidók már kivonultak a lakosság köréből. Rendkívül jellemző, hogy Kárpátalján közel kétszer annyi zsidót találtak, mint amennyit a magyar hivatalos statisztika a legutóbbi népszámláláskor kimutatott.”
Szintén 28.-án három rendeletet egybefüggően közöltek „Zsidó nem lehet könyvkiadó, és nem tarthat fegyvert” címmel, „A Tűzharcos Szövetségből is törlik a zsidókat” alcímmel. „Budapest, április 27. (MTI) A Hivatalos Lap pénteki száma közli a kormányrendeletet a kiadói ügylet iparengedélyhez kötéséről. A rendelet szerint irodalmi mű előállítását, közzétételét és forgalomba helyezését célzó kiadói ügyletet az köthet, aki arra iparengedélyt kapott. A rendelet hatályba lépése előtt kiadott iparjogosítványok június 30-val (sic!) hatályukat vesztik. A jövőben zsidónak kiadói iparengedélyt adni nem szabad.
A kormány legutóbbi minisztertanácson rendeletet fogadott el, amely a zsidókat a lőfegyver, lőszer, robbanóanyag és robbantószer vásárlásában és tartásában korlátozza. A rendelet szerint ezek vásárlására és tartására zsidók engedélyt nem kaphatnak, a már kiadott engedélyek hatályukat vesztik. A birtokukban levő robbanószer, lőszer és robbanóanyagot 8 napon belül, a tartására és vásárlására vonatkozó engedélyekkel együtt az illetékes rendőrhatóságnál be kell szolgáltatni.
A honvédelmi miniszter rendeletileg közölte a Magyar Tűzharcos Szövetséggel, hogy a megkülönböztető jelzés viseletére kötelezett zsidók a szövetség tagjai nem lehetnek.”
Április 29.-én is több rendeletet olvashattak a helybéliek. Közülük most az „Illeték alá esik a zsidók utazási engedélye” címűt idézem. „A Hivatalos Lap szombati száma közli a kormány rendeletét a zsidók utazásával kapcsolatos illetékekről. E szerint a zsidók utazásának korlátozása tárgyában kiadott korábbi kormányrendeletben előírt utazási engedély kiadása iránti kérelem 10 pengő beadványi, a kérelemre kiadott engedély pedig 20 pengő kiadványi illeték alá esik. Illetékmentes a kérvény, illetőleg az utazási engedély, ha az utazás szükségességét polgári vagy katonai hatóság idézésével igazolják.”
Az április 30.-i szám „Felülvizsgálják a zsidók mentesítési okiratait” című cikkére hívom föl a figyelmet. „A Budapesti Közlöny vasárnapi száma közli a magyar királyi minisztérium rendeletét, amely szerint a belügyminiszter felülvizsgálja a zsidók részére az ellenforradalom, továbbá a visszacsatolt területi érdemek alapján az Országos Vitézi Szék, a felvidéki miniszter, Kárpátalja kormányzói biztosa és a miniszterelnök által kiadott mentesítő okiratot. A mentesítő okirat birtokosa köteles azt 1944. május 15-ig a belügyminiszterhez beterjeszteni.
A belügyminiszter az eredeti okirat benyújtása alkalmával tanúsítványt ad az okirat felülvizsgálatára való benyújtásáról. Ez a tanúsítvány a mentességi okirat felülvizsgálásának befejezéséig az eredeti mentességi okiratot pótolja. A rendelet hatályba lépésétől számított 30 nap alatt a belügyminiszterhez benyújtott kérvényben kérhetik a mentesítő okirat kiadását olyan személyek is, akik ez iránti kérelmet még nem terjesztettek elő.”
Következik a „Rendelet a zsidó háztartásban lakásért szolgálatot teljesítőkről” című, amely így szól. „Azok a családok, akik a zsidó háztartásban lakásért teljesítenek szolgálatot (takarításért) addig, amig a hatóság őket megfelelő lakáshoz nem juttatja, eddigi lakásukban továbbra is megmaradhatnak, háztartási munkát, vagy egyéb szolgálatot azonban a zsidó háztartásban nem teljesíthetnek. Ennek a kérdésnek rendezésére az illetékes hatóságok rövidesen rendeletet fognak kiadni, addig is figyelmeztetik az érdekelteket, hogy mindenki terjesszen elő szabályszerű lakásigénylést az illetékes elsőfokú lakásügyi hatóságnál.”
Végül most „A zsidó háztartási munkaadók kötelezettsége” címűt írom ide, amely a következőkre szólítja föl a zsidó háztartási munkaadókat. „Az Országos Társadalombiztosító Intézet felhívja a zsidó háztartási munkaadók figyelmét arra, hogy a nem zsidó háztartási alkalmazottjuk alkalmaztatásának a fennálló rendelkezések értelmében történő megszűnését az Országos Társadalombiztosító Intézetnél (vidéken az intézet helyi szerveinél) az érvényes szabályok szerint kötelesek bejelenteni. Az intézet ugyanis az érvényes rendelkezések értelmében a járulékokat mindaddig felszámítja, amig ez a bejelentés meg nem történik.”
A rendeletek ismertetését a következő részben folytatom, addig is az eddig közöltek tanulságainak levonását, az olvasottak földolgozását az olvasókra bízom…
A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.
Szóljon hozzá!