Órák menetelnek alvó testek felett
a XX. század katonacsizmái a senkiföldjén,
recsegnek-ropognak a havon doni álmok
a kinnmaradottak és a visszatértek
sebeinek képe lilásszürkén feldereng.
Volt még más is! A népszaporulat elegye,
a leigázott nők fogantatása és deleje,
egy ősz avartüzei gyúltak Párizs után…
messze ment a század, eget célzott, földet ért,
hitet-hitetlent egyként fektettek alkotmányba
s kitört a vész, hegyeket tarajlott völgyek fölé,
felzsondult a darázshad,s az önkény sorompója
hol transzport-vonatok után maradt a légszakadt lobogója
hazánknak, s míg fillér csusszant, s állt a vár,
míg pengőn forgott a becsület, s névértéken rab mereng,
életfogytos politikaiak emlékeiben lógó lábakon
rangban-rendben elöljárók, mint keresztfás zubbonyok…
Alszanak a csendben asszonyok, gyermekek,
s a város, ország fölött útra kelnek a temetők,
elvesztek a kendők, elmarad a szemérem,
álmok masíroznak keletre, s bakák húzódnak össze.
Ez a XXI.századi hajnal: csendőrrendjel.
Nagyanyám örökálma: törvény nyelve.
Tata, 2010. II. 1.
Szóljon hozzá!