A SORS KEGYELTJE
Láttam tavaszt eleget
Hideget és meleget
Öleltem nőt is bőven
Ámbár kizárólag forrón
Boszorkány sparheltek
Rotyogó parázs ölekben
Rokokó bánat morzsoló
Buja, csámpás nyaraim
Imígyen, lármás rendben
Hemperegve leperegtek
Féktelen dobszólók után
A muzsikaszó szót követ
Majd csendben elhalkul
Ám télen is repül a rigó
Kicsit maflábban, de a
Hó alatt is akad bogyó
Nőt szeretni mindig jó
Nem adom fel, mégis
Mi a fasznak?! – kérdi
A hullarészeg télapó
– Az élet a halál oltára –
A felsült áldozati bárányt
Pedig, minden bizonnyal
– Felfalja a nyájas olvasó
Szóljon hozzá!