A sofőr – 4.

13.

Van egy sofőr. A nagybátyám. A nagyapám. Az unokatestvérem. Esetleg apám. Somogy megye útjain hajtják a buszokat, szürke farosokat (a rossz kilátás miatt a hátsó díszlécet mindig letolatták a kaposi sofőrök), sárga Ikarus 266-osokat, vagányul csíkozott 256-osokat, kivételes esetben 250-eseket, újabban almazöld Credókat (szart se érnek a régi buszokhoz képest).
Jön a busz, jön a busz, integet a kalauz, ezt már az egyik nagyanyám mondta a kaposi pályaudvar peronján, mikor feltűnt a váróterem épülete mögött a várt busz (igali vagy pécsi, útiránytól függően). Amíg a busz (Faros, 266, 256 stb.) be nem parkolt a kocsiállásba, nagyanyám természetesen el nem engedte a kezemet, talán nem bízott a sofőrökben, a nagybátyámban, a nagyapámban, unokatesómban, apámban. Szerbusz (Somogy-Tolna hátságtól – Igaltól – északra ez úgy hangzott, hogy szírbusz), ezt már a volán mögött somolygó nagybátyám, nagyapám, unokatestvérem, apám mondta, akik éppen indultak Barcsra, Lellére, Szántódra, Taszárra, Igalba, Göllébe, Somogyszilbe.
Szilibusz, Szilibusz, integet a kalauz, ezt már az egyik nagynéném mondta a kaposi pályaudvar peronján, mikor feltűnt a váróterem épülete mögött a várt busz (igali vagy pécsi, útiránytól függően), ez is azt tanúsítja, hogy a nagyanyámban és a nagynénémben, még ha nem is anya-lánya kapcsolat volt köztük, sőt más-más ágról voltak rokonok, több volt a közös, mint az gondoltuk volna, illetve gondolták volna. Amíg a busz be nem parkolt a kocsiállásba, nagynéném természetesen el nem engedte a kezemet, talán nem bízott a sofőrökben, a nagybátyámban, a nagyapámban, unokatesómban, apámban stb.
Vagy bennem nem bízott.

14.

Van egy sofőr. A nagybátyám. A nagyapám. Az unokatestvérem. Esetleg apám. Remek sofőr volt, tankon és vízibiciklin kívül mindent vezetett már (víziszonyos pacifista emberként élt), ennek ellenére nem vették fel a Volánhoz, mert káromkodott vezetés közben, az utasok előtt. Káromkodásai széles skálán mozogtak, átkok, genitáliák, női felmenők foglalkozása, nemi aktusok plasztikus, néha költői leírása. Ezenkívül néhány kézjelet használt mintegy a mondanivalója megerősítéseként. Amikor megmondták neki, hogy nem kapja meg az állást a Volánnál, a nagybátyám, nagyapám, unokatestvérem esetleg apám, félóráig káromkodott megállás nélkül. Pedig akkor nem is vezetett, csak ült egy kopottas irodaház folyosóján.

15.

Van egy sofőr. A nagybátyám. A nagyapám. Az unokatestvérem. Esetleg apám. Minden áldott este pontban hat órakor hajtott el a balatoni járattal az igali házunk előtt, soha nem hagytam ki az alkalmat, minden este szertartásszerűen integettem neki. Ám egyik alkalommal a nagybátyám, a nagyapám, az unokatestvérem, az apám, szóval a sofőr egy vadidegen ember volt, akit előtte sose láttam, és aki csak bambán, maflán bámult rám, mikor integettem neki. Ámbár az is lehet, hogy az ismeretlen nagybátyám, nagyapám, unokatestvérem, esetleg apám, szóval a sofőr integetett nekem, és én álltam ott bambán, maflán, nem tudván, mit kezdjek ezzel a merőben szokatlan helyzettel.

16.

Van egy sofőr. Én vagyok. Egy Ikarus 250-est vezetek a mecseki kanyarokban. Este van, éjjel, már besötétedett. A hátam mögött kellemes, diszkrét hangulatvilágításban utasok alszanak, beszélgetnek, bambulnak, kellemes mormogás hallatszik az utastérből. Mellettem néhány barát álldogál, üldögél, néha felnevetünk valami hülyeségen, miközben jönnek a kanyarok. Időnként visszaváltok, intek a szembejövő kollégának, halk beszédfoszlányokat hallok hátulról, nevetnek, még nagyban a kilencvenes években járunk, és ez az út sose ér véget. Mindeközben csak szól, csak szól a kipufogófék: bubububububu…
Ez az egyik nyugihelyem. Ha elbambulok, itt megtaláltok.

 

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.