Békülj meg sorsoddal,
hányt-vetett és dobált,
vedd fel a vízszinteset,
álomrend az éjszakád.
Fölötted monstrumentum.
Vigiliákban tudtad,
rádzuhanhat koporsód
fedele – rég tornyosul.
Rendezd irataidat –
beléjük temetkezz hát!
Lehetett ily esztelenül
élni, szenvedni sokat –
nem lehet mentség rá.
Inkább oly önítélet,
mi közösségbe rántott.
Vajh, volt helyed? Van a nincs
fantazmagóriája.
Misztika: nagyhatalom!
A muszáj hegymagas Úr
s teteje jégcsuszamlás.
A gondolkozásmódod
félművelt és félsánta:
Szentre néha ráhibáz’,
de dolgod – csak magaddal!
Van fiad! – de jól vigyázz –
Benne is fortyog a vágy,
a kamasz sokat akar! –
s te egymagad fájdokolsz,
a kínt ne örökítsd Rá!
Óvd jövőjét, távolát! –
olts belé boldog hitet,
halálos szerelmet olts,
hívséges Istene légy! –
leljen barátot s arát!
Ne ily Isten szamarát -.
2012. V. 13.
Szóljon hozzá!