A pécsi-baranyai zsidóság kálváriája 1944 tavaszán-nyarán a „Dunántúl” híradásai nyomán (22.)

A mostani rész első dokumentuma ismét az országos zsidó-üldöző rendeletek egy újabb példányát tartalmazza. A szorgalmas zsidó-üldözővé vált pécsi lap természetesen most is örömmel közölte – ismét előző napi keltezéssel, „A kivételezett zsidóknak szűkebb és tágabb személyi köre van” címmel, „Új rendelet fogja össze a zsidókról szóló kivételezéseket” alcímmel, az MTI-re és a Budapesti Közlönyre hivatkozva, május 13.-án, egy szombati napon.

„… a zsidókra vonatkozólag 1944. március 22-e óta megjelent rendeletekben a zsidókra megállapított személyi kivételeket egyesíti. Hangsúlyozni kell tehát, hogy itt nem a nemzsidó és zsidó fogalmának új meghatározásáról van szó, az továbbra is marad az eddigi keretek között, hanem csupán a jogszabályok szerint zsidónak minősülők soraiból kiemelt személyek (az úgynevezett kivételezett zsidók) köre kerül át egységes szabályozás alá. A rendelet szerint a kivételezetteknek egy szűkebb és tágabb személyi köre van.

I. A kivételezett személyek szűkebb köre mentesül a közszolgálati és ügyvédi rendelet, a sajtókamarai, színművészeti és filmművészeti kamarai rendelet egyes rendelkezései alól, továbbá a rádió rendeletnek, a gyógyszertári jogosítványokra vonatkozó rendeletnek, az egyesületi rendeletnek, az értelmiségi alkalmazásra, végül a hasznot hajtó jogosítványokra vonatkozó rendeletnek a zsidókra megállapított rendelkezései alól. A kivételezettek eme szűkebb személyi körébe tartoznak:

1. 

   Az, akit az 1914-(19)18. évi háborúban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásért arany, vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi éremmel, vagy, mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel, vagy magasabb, de ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy, mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki, valamint az ekként kitüntetett akár nemzsidó, akár zsidó személy vele együtt élő feleségére, vagy özvegyére és gyermekére.

2. 

   Az, aki az 1914-(19)18. évi háborúban, vagy a honvédelemről szóló 1939. II. t. c. alapján teljesített katonai szolgálata következtében – ide nem értve a kisegítő szolgálatot – az I. vagy II. járadékosztályú (tehát 100 vagy 75 százalékos) hadirokkant, vagy olyan járadék nélküli címhasználatra jogosított hadirokkant, akinek hadi eredetű fogyatkozása legalább 75 százalékos, valamint az ilyen akár nemzsidó, akár zsidó személyek vele együtt élő feleségére, özvegyére és gyermekére, akkor, ha hadirokkant 1939. január 1-én életben volt.

3. Az, aki ellenforradalmi, továbbá visszacsatolt területi érdemei alapján az Országos Vitézi Széktől, a felvidéki minisztertől, a kárpátaljai kormányzói biztostól vagy a miniszterelnöktől annak idején mentességet kapott. Ezeket a mentesítő okiratokat egyébként a belügyminiszter felülvizsgálja, és új mentesítő okiratokat is adhat ki.
4. A jelenlegi háborúban hősi halált halt, vagy a jelenlegi háborúban teljesített katonai (nem kisegítő) szolgálat teljesítése közben eltűnt személy özvegyére és árvájára, illetve feleségére és 1 gyermekére.
5. A Magyarországon tartózkodó azokra a külföldi állampolgárokra, akik a külföldi állampolgárságukat a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Bizottság által, az illetékes külképviseleti hatóság megkeresése alapján az erre a célra kiállított tanúsítvánnyal igazolják, feltéve, hogy viszonosság áll fenn e tekintetben azzal az állammal, amelynek a zsidó állampolgára.

Mindezek a kategóriák általában megfelelnek az eddigi jogszabályoknak, illetőleg a változás annyi, hogy a hadirokkant, amennyiben hadirokkantsága kisegítő szolgálat teljesítése közben keletkezett, nem mentesül, a mentesített hadirokkant hozzátartozói pedig csak akkor mentesülnek, ha a hadirokkant életben van, vagy legalábbis 1939. január 1-én életben volt. Megszorítja a kedvezményeket a rendeletnek még az a rendezése is, amely szerint a mentesített személy által 1944. március 22-e után kötött házassága a házastársat, vagy az ilyen házasságból származó gyermekeket már nem mentesíti.

A kivételezettek tágabb köre

„II. A kivételezett személyek tágabb köre mentesül a sárga csillag viselése alól, a zsidókra vonatkozó közellátási rendelkezések, általában minden olyan rendelkezés alól, a zsidókra vonatkozó közellátási rendelkezések, általában minden olyan rendelkezés alól, amely ’sárga csillagot’ viselők körére vonatkozik (például utazási tilalom, lakhely kijelölés).

A kivételezett személyeknek ez a tágabb köre bizonyos megszorítással ugyanazokra a személyekre terjed ki, akik eddig sem voltak kötelesek sárga csillagot viselni, tehát elsősorban a kivételezetteknek fent I. alatt ismertetett szűkebb körére, továbbá az eddigi keretekben az egyházi személyekre, végül nemzsidó személyeik vele együtt élő keresztény vallásfelekezetű házastársára (özvegyére), feltéve, hogy amennyiben gyermeke van, a gyermek nem zsidó.

Ez utóbbit, tehát a házastársakra vonatkozó kivételt, szűkítette a rendelet annyiban, hogy a zsidó házasfélnek az 1944. március 22-e után való áttérése többé nem szolgáltat alapot kivételre, tehát nemzsidó házastársainak 1944. március 22-e után kereszténnyé lett zsidó házastársra a kivétel nem terjed ki. A nemzsidó házastársi alkalmazottak tekintetében a kivételezés a II. alatti személyekre vonatkozik, mégis azzal a szigorítással, hogy sárga csillag viselésére nem kötelezett zsidó házastársában együtt élő nemzsidó személy háztartásában csak akkor lehet nemzsidó háztartási alkalmazottat foglalkoztatni, ha a házasságból nemzsidó gyermek származott, de az is ugyanabban a háztartásban él.”

Ebből is látszik, a központi náci-barát kormány – élén Baky László és Endre László háborús bűnös államtitkárokkal – ezen a téren sem „nyugodtak”: még itt is amennyire tőlük telt, tovább szűkítették a kivételezettek körét, a később koncentrációs táborba küldöttek számát növelve ezzel is. Mert azt se felejtsük el, hogy a helyi zsidó gettó kijelölésénél maga Endre László felügyelt pécsi látogatásával…

Ha a lap május 9.-i „kis terjedelmű,” – nem kis – híreit megnézzük, a következőket találjuk a többi között, az akkori Baranyára vonatkozóan.  „A zsidó gyógyszertárak újra engedélyesei (sic!). A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a belügyminiszter a visszavont zsidó gyógyszertári engedélyeket Baranyában a következőknek adományozta. Siklóson: Kígyó gyógyszertár jogosultságát Mohr Imrének, és Mecsekszabolcson: Szent Borbála gyógyszertár jogosultságát Valkó Gábornak.”

Május 7.-én pedig ugyanezen hírek közt az alábbit, a „Hirdetmény” rovatban. „Felhívja a hatóság mindazon zsidó egyéneket, kik a Hitközségnél bejelentették a Közgyűjtemények érdekkörébe tartozó értékeket, hogy hétfőtől, május 9-től reggel 9 órától este 6 óráig a hordozható zeneeszközöket (kottákat, lemezeket) a városi zeneiskolában, képzőművészeti (festmények, szobrok, képzőművészeti) tárgyakat a városi múzeumban adják le.”

Most két ilyen hírt tettem közzé példának a végén, jelezve, hogy ezen az „eldugott” helyen is közöltek zsidókra vonatkozó megkülönböztető-jogfosztó híreket, de a jövőben innen is olvashatnak majd újabb ilyen jellegű „fekete-híreket…”

A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.