Anyanyelvi nevelés a családban

Grétsy László, Szende Aladár és Szépe György emlékének

Az általános nevelés igénye – bizonyos szinten – a hagyományok szerint vélhetően minden családban jelen van. A gyermekük sorsáért felelősséget érző szülők fontosnak tartják ezt a tevékenységüket. Szakadatlanul tanítják gyermekeiket a környezet megismerésére, a kisebb-nagyobb közösségekbe való beilleszkedésre (a szocializálódásra), a helyes magatartás elsajátítására. A nyelvhasználat készségének kialakítására – általában – kevés gondot fordítanak. Részben talán kényelmességből, meg azért is, mert úgy vélik sokan, hogy az idő múlásával párhuzamosan úgy is kialakul, szinte automatikusan a gyermek beszédértése és beszédprodukciója. Ebben a véleményben van némi igazság, de egyre világosabban látjuk, hogy az anyanyelvi nevelés sikere a családban dől el.

Az USA egyik államában gyermekpszichológusok tapasztalták először, hogy a hátrányos helyzetű tanulók lemaradásának egyik oka a hiányos családi nevelés. Pontosabban az, hogy a gyermekét korán bölcsődébe adó anya érdemben nem tudott időt szánni a nyelvi nevelésre. A gond elhárítására pszichológiai programokat dolgoztak ki, és ez könyv formában is megjelent (Genevieve Painter 1973.) Hazánkban Szende Aladár írt először elgondolkodtató könyvet arról, hogy az anyanyelvi nevelésben több szerepet kellene vállalni minden szülőnek (Szende A. 1977.). Munkája kevés szülőhöz juthatott el. Így a családban történő nyelvművelés módszereiről, lehetőségeiről a szülők nagy része nem tájékozódhatott. A nyelvműveléssel foglalkozó szakirodalmunk szerzői ugyan több tanulmányt írtak a kommunikáció és a nyelvművelés kapcsolatáról (Any. őrj. 1971. 35–38), de a család szerepét nem hozták szóba. Három évtizednyi várakozás, pangás után Gósy Mária, a pszichológia jeles tudósa 2007-ben három fontos könyvet írt szülők számára a beszédészlelés és beszédmegértéssel kapcsolatos feladatokról (Gósy M. ^{1, 2} 2007 és Gósy M. és Imre Angéla 1907). E sorok írója 2020-ban kezdte szorgalmazni, hogy készüljön kiadvány „Családi nyelvművelő” címmel (Pesti J. 2021. 252–259). – Gósy Mária könyvei és saját tapasztalataim alapján igyekszem röviden összefoglalni, hogy milyen sajátos feladatai lehetnek a családon belüli anyanyelvi nevelésnek. Ha hiszünk a nevelés hatékonyságában, el kell fogadnunk, hogy a családi nevelés nemcsak a gyermekkorúak körében lehet eredményes. Még a középiskolások anyanyelvi nevelésében is vannak teendőink. Ebben az írásomban csak az óvodások és az iskolások számára írt fontosabb nevelési feladatokat, beszédgyakorlatokat említem.

Az óvodások nevelésében fő feladat – Gósy Mária szerint – a beszédészlelés és beszédmegértés formálása-alakítása az e célra tervezett gyakorlatokkal, szülői közreműködéssel. A beszédhangok tökéletes észlelése és megformálása, illetve a beszédhang és a betűmegfelelések összekapcsolásának képessége azért fontos a korai gyermekkorban, mert ez teszi lehetővé majd az 1. osztályban a zavartalan, pontos olvasást, később a helyesírást. Ha ez elmarad, nehezebbé válik a szófelismerés, a szófelidézés, az írott szó és fogalom összekapcsolása.

Fogadjuk el ezt a tanácsot: gyermekünk nevelését már kisbaba korában el kell kezdenünk. Talán meglepő, hogy 4–5 hónapos kisbaba is képes azonosítani a legegyszerűbb szavakat és a hozzájuk tartozó tárgyak képét.  Pesti Andris 5 hónapos babaként rámutatással és szó kimondásával tanulta meg a baba és a kakas-szót! A kisbabához úgy kell szólnunk, mintha felnőtt lenne! Nem szabad gügyögve, artikulálatlan hangokon szólni hozzá! Comenius (Komensky Amos Janos) máig érvényes megállapítása szerint a kisgyermek emlékezete olyan, mint az olvadt viasztábla: ami (tárgy) beleesik, annak a képe örökre a viaszban marad. A kisbaba emlékezetében (hosszú távú memóriájában) úgy maradnak meg a tanult szavak, ahogyan azokat hallotta. – A tökéletes beszédészlelés az alapja a beszédmegértésnek, később az olvasásnak és a szövegértésnek.

A beszédészlelés pontosságának ellenőrzését audiológus szakemberek végzik a kisbaba első hónapjában. Fontos azonban az is, hogy a szülők ellenőrizzék gyermekük hallásának alakulását. Ha a suttogással ejtett szavakat meghallja a gyermek, akkor hibátlan a hallása. – A beszédészlelés javítását segítik ezek a gyakorlatok:

• Mondjuk azokat a szavakat, amelyek b hanggal kezdődnek! [be, benne, bele …] – Szó elején és szó végén legyen a b! [bab, báb…]; szóközépen [abba, ebbe…]
• Mely szavak tartoznak ehhez a szóhoz: fej?… a ház szóhoz…. a szoba szóhoz….
• Mondjuk más szavakkal: szép, megy, eszik, kicsi, sötét…! (A szinonimák gyakorlására!)
• Mi az ellentéte ezeknek a szavaknak: fehér, világos, buta, óriás, beteg… (Az ellentétes jelentésű szavak gyűjtését szolgálja ez a feladat!)
• Folytasd ezeket a csonkult szóalakokat: kez…, keze… kezü … / viz … hav … tav …
• Tanuljunk mondókákat, kiolvasó versikéket, és mondjuk el ezeket erősen ritmizálva! (Éni-péni … Lementem a pincébe … Ántánténusz …)
• Mondjunk vidám verseket! (Petőfi S.: Orbán – Weöres S.: Juli néni, Kati néni és Fut, robog a kicsi kocsi
• Alkossunk szóláncokat: látom > magas > sóska > alatt > Tamás > sáska > alma
• Meséld el, hogyan indul egy napod!
• Mi a legkedvesebb játékszered? Miért?

A felsorolt gyakorlatok főleg a hangfelismerést, szóazonosítást, a szókincs gyarapítását és a rögtönzött fogalmazást szolgálják. A szókincs gazdagítására azért van szükség ebben korai gyermekkorban, mert a pszichológia szakemberei szerint az értelmi fejlődés 50 %-a 0–4 éves kor közötti időszakban alakul ki; 25 %-a 4–8 éves és 25 %-a 9–16 éves korban.

Az általános iskolások nevelésében is fontosnak tartja a Gósy Mária (főleg az 5. osztályban) a beszédészlelés és a beszédmegértés gyakorlását.

• Sajnos, 5. osztályban is akadozó még a tanulók olvasása. Ennek oka lehet a szóismeret fogyatékossága, és az is, hogy az ún. technikai olvasás (a pontos és gyors szófelismerés) képességét még sokan nem sajátították el 5. osztályos korukban. Biztassa a szülő gyermekét a folyamatos olvasásra! Segítheti a felolvasást a kisebb gesztusok alkalmazása (kézmozdulatok, a fej mozgása stb.)
• A szógyűjtés segíti az olvasás folyamatosságát, egyúttal hozzájárul a tanulók fogalmazási készségének fejlődéséhez is. A szógyűjtés egyik formája itt is lehet a szóláncok alkotása a hasonló hangzású szavak felismerésének gyakorlására. Például: Hogyan lesz a vízből jég? víz > víg > vég > jég; kissé bonyolultabban: víz > tíz > tűz > tűt > tát > tár > tér > vér > vég > jég – E játék alapja egy igen érdekes fonológiai összefüggés: az adott beszédhang / és ellentéte oppozíció. Fonológiai szabályok alapján értjük meg a garázs > varázs > Balázs szavak összefüggéseit is. A rímek közül az asszonáncok (magánhangzórímek) is voltaképpen fonológiai játékok. (A Toldi I. énekének rímei: sarja / rajta – kelőben / mezőben – szolga / dolga stb. [A szolga / dolga már majdnem tiszta rím!).
• Érdemes megemlíteni azt is, hogy a hasonló hangzások miatt gyakoriak a félrehallásaink. Például: Haló Lajos! Hajó Lajos! A te hálód hajolajos! (Illyés Gyula szövege.) A szándékos, tudatos félrehallások humoros hatásúak ezekben a szövegekben: Ő volt a kis hottentotta. / Ki a villanyt is felkattentotta. – Jaj, de hideg ez a beton, / Felveszem a nagykabetom.
• Az viszont már baj, ha akaratunk ellenére sem értjük az adott szöveget. Lehet, hogy a szöveg értelmezhetetlen? – tesszük fel a kérdést magunknak. Ha nem boldogulunk a megértésével, félre rakjuk. Ha gyermekünk nem érti a lecke szövegét, legyünk a segítségére! Lehet, hogy egyszerűbb szavakkal képesek vagyunk a nehezebb szövegeket is értelmezni. Az ezoterikus szövegekre egy percet sem érdemes szánni! Részletes elemzéssel igazoljuk, hogy az adott szöveg miért zavaros, értelmetlen!
• Nem nehéz felismerni, hogy gyermekünk érti-e az általa felolvasott szöveget. Ha szinte szavanként olvas, és így széttördeli a szöveget, akkor képtelen értelmesen közvetíteni a szöveg lényegét. Ezt nevezzük inadekvát felolvasásnak (Pesti J. 2019. 284–288). A felolvasásra vagy elmondásra szánt szöveg alapos elemzésével biztosítani lehet, hogy az adott szöveg hitelesen, értelmesen szólaljon meg. Addig kell gyakorolni a felolvasást, amíg az nem lesz beszédszerű. A jó felolvasás olyan, mint az előadás helyszínén rögtönözött ún. szabadelőadás!
• A játékos formák megismerésénél fontosabb persze a szövegszerkesztés szabályainak alkalmazása. Az értelmes szöveg írásának egyik feltétele, hogy csak a témához illő fogalmak, szavak kerüljenek a tervezett fogalmazványba. A szógyűjtés és a szigorú vázlat sokat segíthet a jó írásmű megalkotásában. A szókeresésben talán még szülők is segítséget nyújthatnak bizonyos témák kifejtésekor. Azt is ellenőrizheti a szülő, hogy az írásban láncszemszerűen kapcsolódnak-e egymáshoz a szöveg mondatai. Ha ebben hiba van, kérni kell a javítását!
• Egyre többször olvashatjuk, hallhatjuk, hogy magyarok 6%-a képtelen a hosszabb szövegeket megérteni. Ez megdöbbentő szám. Lehet, hogy igaz? Ha így van, ellenőrizzük, hogy gyermekünk olvasása milyen színvonalú! Ha lassú és akadozó, ezen lehet segíteni. Erről és a helyesírás tanításának- tanulásának újszerű módszeréről azonban talán csak a következő írásomban lesz szó.

 

Irodalom

Any. őrj. 1970 = Ferenczy Géza: Anyanyelvi őrjárat. Budapest, 1970. Ebben Szépe György írása A kommunikáció és a nyelvművelés címmel (35–38).

Genevieve Painter 1973 = Genevieve Painter: Tanítsuk a kisbabát! Budapest, 1973.

Gósy M¹ 2007 = Gósy Mária: A beszédészlelés és a beszédmegértés feladatai óvodásoknak. Budapest, 2007.

Gósy M² 2007 = Gósy Mária: A beszédészlelés és beszédmegértés feladatai szóban és írásban iskolásoknak. Budapest 2007.

Gósy M. és Imre A. 2007 = Gósy Mária és Imre Angéla: Beszédpercepciós fejlesztő modulok. Budapest, 2007.

NyKk. I. = Nyelvművelő kézikönyv I. Grétsy László és Kovalovszky Miklós főszerk. Budapest, 1980.

Pesti J. 2021 = Pesti János: „Rozmaringot ültettem cserépbe” Pécs, 2021.

Szende A. 1977 = Szende Aladár: Anyanyelvi nevelés a családban. Budapest, 1977.