(A nyelvi tömörség különleges példája)
Fodor Ákos író (1945–2015) nyelvi bravúrjai közé tartozik az Axióma című mondat:
Morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
– szüntelen – süllyed.
Nagyon igaz ez a bölcs mondat. Küzdelmeink során rendszerint tudatosan (vagy kevésbé tudatosan) figyelünk arra, hogy – erkölcsi kérdésekben – állandóan szinten tudjunk maradni; mert sejtjük, hogy megalkuvásaink-megtorpanásaink visszaeséshez, rosszabb esetben összeomláshoz vezethetnek. (Amint ezt sok példa igazolja!) Szüntelenül törekszünk a jóra, szépre, nehogy elakadjon egyéniségünk fejlődése. Jó irányban változni talán még 60–70 év felett is lehetséges? Így hát folyvást harcban vagyunk önmagunkkal akkor, amikor válaszúthoz érve a feltételezett jó érdekében vállaljuk erőfeszítéseinket. Nem azért, mert ez a kívánalom velünk szemben, hanem azért, mert erkölcsi elveink szigorú betartásával szeretnénk élni.
Roppant bonyolult kapcsolat van életünkben az emelkedés vágya és vele párhuzamosan az elakadás, a süllyedés, a visszaesés félelme között. Ezt a létező ellentmondást (relációt) szellemes mondatszerkezettel jelenítette meg axiómájával Fodor Ákos. Sematikus rajzban ábrázolva:
…amit nem emelsz – szüntelen – süllyed.
(Negatív fogalom) ← a cselekvés hiánya → (Negatív fogalom)
Az egymással kapcsolatban levő két fogalom (nem emelés – süllyedés) szembenállását az író a szüntelen szó kiemelésével tudta kifejezni. Itt egyszerre van utalás visszafelé, a nem emelésre és előre irányban a süllyedés fogalma felé. A szüntelen szó így mindkét fogalomra vonatkozik.
A figyelmeztetés egyértelmű: állandóan résen kell lennünk, mert a megingás (a restség) elindítója lehet az erkölcsi süllyedésünknek!
Nem tudok róla, hogy van-e magyar nyelvben hasonló szerkezetű mondat.
Számomra más tanulsága is van az elemzett axiómának. Fodor Ákos biztosan jelentős író. Elhatároztam, hogy igyekszem munkáit megismerni.
Szóljon hozzá!